Tersánszky J. Jenő: Ady Endréhez | Nyugat 1908-1941

Tersánszky J. Jenő: Ady Endréhez

Bizony Bátyám uram nagyon
Elburjánozta a beteg
S kolduska magyar kerteket,
A sok ügyes, rusnya gyom.

Nagy igazsága Ady Endre,
Hogyha e túlvirágos Mábúl
Tarlóbb, küzdőbb Tegnapba bámúl
Inkább búsan s szégyenszemre.

Hisz e véres s füstös világ,
Tikkasztja jó-kertész szemét,
Miként a sok büdös szemét,
Csinált illatu virág.

Mesterem, kertészek kertésze!
Nem sértném, ha így szólnék Véle,
Én, legravaszbb kertész legénye?
Ne hajtson e hazug vészre.

Vagy elpártolt tán egy hive
S az Idő, mindközt leghívebb,
Hogy hitlen, bánatos, rideg
Lehet fáradt, nagy szíve?

Hisz kimarakodják maguk
Őrültek. Mintahogy kontárok
Kiültetgetik kis magtárjok
S nem marad meg irmaguk.

Jó kis víz az Idő esője,
Elmossa e sok majmot, hóhért,
El a műmagot, el a sok vért
S igazbb buzog s csirázik tőle.

Hitvány hizelgőnek ne lásson,
Ki talán csentem pár magot
S ha méltó nem, hálás vagyok…
Én léha, ravasz kacagásom

Szeretném csüggeteg szivében
E gonosz s ostoba időkön…

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!