Babits Mihály: Spleen
szeszély sétáló palotám
munkám az ördög kerevetje.
ugy tekintem mint a felhőket
és járok a semmik után.
s a várost már előbb meguntam
meguntam völgyet és tetőket.
próbáltam élni szeretetben
és próbáltam élni magamban.
hogy éltem csak akkor lesz élet
amikor már messze megettem.
életté válik a halálban
de a jelenben nincsen lélek.
ténfergve tétován topog
és érzi hogy minden hiában.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir