Szatmár vármegyének egyik legrégibb ős nemzetsége, mely azon megyében a most is birtokában lévő Ura nevű falut, melyről vezeték- és előnevét vette, mint mondják – az első foglalás óta birja.
Már a XIV. században találjuk e helység birtokában az Uray család több tagját, midőn 1347-ben Miklós nádor előtt Szatmár és Ugocsa vármegye közgyűlésén Uray Jakabnak fiát Pétert a többi urai birtokos Uray családbeliek, névszerint: Uray Jánosnak fia János, és ennek fiai János és Mihály, továbbá Uray Péternek fia Mihály, és végre Benedeknek fia István, nevezett Jakab fiát Pétert rokonuknak (patruelis frater) és urai ősi birtokosnak ösmerik.
A család tagjai a legrégibb időtől kezdve Szatmár megyében hívatalokat viseltek.
Főszolgabirák voltak: 1575-ben Miklós, 1589–1592-ben Sándri, 1623–1636-ban Ferencz.
Alispánok: 1435-ben Tamás, 1648-ban Gáspár, 1721–24-ben László, 1784–1800-ban József.
1560-ban Uray Albert másokkal Vitka és Kápolna helységek felébe adomány mellett beiktattatik.
1578-ban Miklós, Sándri (volt sz. birák) és György Erdődön szőllőjökre felmentést nyertek.
1590–1600. táján élt Uray Mihály, kinek neje szaniszlófi Báthori Istvánnak Parlagi Borától való leánya Báthori Zsuzsanna volt.
A család teljes nemzékrendjét nem ismerjük, úgy látszik a múlt századból e század elejeig nyúlik a következő nemzékrend:
Gáspár (Kerekes Ágnes); Zsigmond (Nagyiday Zsófia); Klára (Katona Mihály); Zsigmond.; József.; Gáspár.; Elek.; Ágnes.
E század elején a család tagjai közűl Zsigmond és Ferencz birt Csengerben, Györgyné Csenger Ujfaluban, Gáspár, Pál és István Veresmarton, Antal Vetésen. – Azon kivűl Urán, Endréden, Győrteleken, Tyukodon, Szárazberken és Egriben.
A család három főágra lévén osztva, miután a családfát egészben, és így e mai három ág összefüggését sem ismerjük, közöljük a nemzékrendeket áganként, mint következnek: