4. Az ózon és a hidrogén peroxid kimutatása
4. Az ózon és a hidrogén peroxid kimutatása
Az égés melléktermékei körül azért indulhatott meg vita, mert sem az ózon, sem a hidrogén-peroxid kimutatására egyértelmű reakciókat nem ismertek. Meg kellett pedig válaszolnia Ilosvaynak azt a kérdést: „Gyors égés közben képződik-e ózon, esetleg hidrogénperoxid, avagy csak a nitrogénnek magasabb oxidjai képződnek, melyeket a salétromossav és salétromsav kémhatásával mutathatunk ki.”
Ennek a kérdésnek eldöntése szempontjából e két anyag kimutatására érzékeny és egészen specifikus reagenst keresett. Megfigyelte, hogy a Griess-féle reakcióban keletkező vörös színű vegyület, a benzol-szulfonsav-azo-α-naftil-amin, különösen annak töményebb oldata, ózon tartalmú levegő hatására megsárgul.
A hidrogén-peroxid kimutatására használt reagensek többségéről ugyancsak bebizonyította, hogy azok általában megbízhatatlanok. Nagyon érzékenynek találta a kálium jodidos szűrőpapírt, de az nem specifikus, mert salétromossavra is, ózonra is ugyanúgy kékké változik. Nem nagyon érzékeny, de biztos kémszerül csak a tömény kénsavban oldott titán-dioxid, a titán(IV)-szulfát bizonyult. Sajnos, ennek a reagensnek érzékenysége még az Ilosvay által kikísérletezett készítési mód mellett is legfeljebb egyhúszada a káliumjodidos keményítőnek.
A specifikusnak talált reagensekkel megvizsgálta a metán, etilalkohol, éter, petróleum, sztearingyertya, magnézium, világítógáz, cink, vaspor, kén és foszfor égési melléktermékeit, s ennek alapján kimondotta, hogy „a gyors égés alkalmával ózon nem képződik”.
Kimutatta továbbá, hogy hidrogén-peroxid sem keletkezik általában égés közben, csak egészen különleges esetekben.
Sok-sok kísérlet gondos megfigyelése után mondhatta ki, hogy azok a reakciók, amelyekkel az ózonnak vagy pedig a hidrogénperoxidnak jelenlétét látták addig a kutatók bebizonyítva, a nitrogén-oxidok jelenlétét bizonyítják, mert „minden gyors égésnek elmaradhatatlan következménye nitrogén olyan magasabb oxidjának (vagy oxidjainak) keletkezése, melyet víz hatására mint salétromossavat vagy salétromsavat mutathatunk ki”. Ha üvegcsőben a levegőn elektromos szikrát üttetett át, nem ózon, hanem jelentős mennyiségű salétromsav (illetve nitrogén-oxidok) keletkezését figyelte meg.
Ilosvaynak az égés közben keletkező ózon és hidrogén-peroxid cáfolatára vonatkozó dolgozata, bár a magyar közléssel csaknem egyidejűleg a párizsi Bulletin de la Société chimique de Paris című szaklapban is megjelent, elég lassan vált közismertté. Közben újabb cikkek is napvilágot láttak, amelyek a régi megállapításokat akarták alátámasztani új megfigyelésekkel.
Ilosvay azon körülmények között, ahogy azt a külföldi szerzők leírták, újra meg újra megismételte a kísérleteket. Tárgyilagosan meg kellett állapítania, hogy bizonyos körülmények között, időnként ő is kap kétségtelen ózonreakciót: a tallium(I)-hidroxidos papír megsötétedik.
A sokszorosan megismételt reakció végeredményeként azt szögezhette le, hogy 200° C körül több a salétromsav, 90° C-nál több az ózon mennyisége, 50–60° C-on csak nyomokat tudott kimutatni. Ennek ellenére – jogosan – fenntartotta eredeti álláspontját, hogy normális gyors égés közben nem képződik ózon, hiszen ha a láng alacsonyabb hőfokú aljában volna is ózon, az a forróbb lángkúpban elbomlana.
Carius 1874-ben elektrolitos úton előállított ózont ammóniával reagáltatott, és abból – állítása szerint – ammónium-nitrit, ammónium-nitrát és hidrogén-peroxid lesz. Amikor ezt a kísérletet Ilosvay megismételte ammónium-nitritet és -nitrátot valóban kapott, de hidrogén-peroxidot sohasem. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy „ha valamikor a levegőben ózon és hidrogénperoxid jelenléte chemiai úton bebizonyítható is lesz, a hidrogénperoxid a levegő ammonia és ózontartalmával semmiféle összefüggésben nem lesz”.
Lényegében ugyanezeket: a levegő „közvetlenül oxidáló alkotórészeit tárgyaló” munkáját 1895-ben benyújtotta a washingtoni „Smithsonian Institute” egy pályázatára, ahol 218 beérkezett pályamunka közül Ilosvayét dicsérő elismerésben (honorable mention) részesítették.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
