Lexikográfia
Lexikográfia
Hatalmas példányszámban közkézen forgó orosz szótárai révén Hadrovics László nevét a széles körű nyilvánosság elsősorban e szótárakkal asszociálta. Pedig munkásságának nem ez volt a legfontosabb területe. S azt is tudnunk kell, hogy ez irányú tevékenységét nem is gyakorlati szótárírással, hanem elméleti stúdiummal, mégpedig a horvát szótárirodalom történetének, így különösen Johannes Belostenec lexikográfusi működésének tanulmányozásával kezdte el: „Zur Geschichte der einheitlichen kroatischen Schriftsprache. Johannes Belostenec (1594–1675) als Lexikograph und Prediger” (1942).
1945-ben egyre nagyobb szükséglet mutatkozott Magyarországon korszerű orosz–magyar kéziszótárra. Ugyanis a gazdag hagyományokkal rendelkező magyar szótárirodalom úgy érte meg a 20. század derekát, hogy volt is, meg nem is orosz szótára. Mitrák Sándor 1881-ben Ungváron megjelent, 854 oldalas orosz–magyar szótára felett már minden tekintetben eljárt az idő. De nem is volt már kapható, még a nagyobb antikváriumokban sem. Égetően szükségessé vált egy új, korszerű orosz–magyar szótár. Ennek elkészítésére 1946-ban az oroszul jól tudó Hadrovics László vállalkozott. Szerkesztőtársként felkérte a romanista Gáldi Lászlót (1910–1974), aki akkorra már jól beledolgozta magát az oroszba és egyáltalán a szlavisztikába. Egy ideig a ruszista Baleczky Emil (1919–1981) és a történész Perényi József (1915–1981) is részt vett a munkálatokban. De ők nem tudták átvenni az erős iramot; Hadrovics és Gáldi hamarosan magukra maradtak. Előbb az Egyetemi Nyomda, majd a Magyar Tudományos Akadémia kiadóvállalata, az 1950-ben újjászervezett Akadémiai Kiadó biztosította a szervezeti kereteket. Alapforrásul Usakov orosz értelmező szótára szolgált, de a szerkesztők forgattak kétnyelvű, orosz–német és orosz–francia szótárakat is. A szótárírási technika akkoriban még kezdetleges volt. Hadrovicsnak és Gáldinak cirill betűs írógépjük sem volt. Mindent kézzel írtak. Folyamatos szótárszöveget állítottak elő egymást követő szócikkekkel. A nyomdába került teleírt papírtömeg mintegy 8 kg súlyú volt. Végül is 1951-ben a Hadrovics Lászlótól és Gáldi Lászlótól szerkesztett „Orosz–magyar szótár” (XII + 996 oldal) megjelent az Akadémiai Kiadó gondozásában. Párdarabja, a „Magyar–orosz szótár” már jelentősen fejlettebb technikai körülmények között született meg, részben az „Orosz–magyar szótár” „kifordításának” módszerével. Az Akadémiai Kiadóban külön részleg alakult cirill betűs írógépekkel és jól gépelő munkatársakkal. A legnagyobb könnyítés mégis az volt, hogy nem kellett folyamatos kéziratot készíteni, hanem a nyomda a könnyen átrendezhető, kiegészíthető, módosítható kártyákról (cédulákról) tudta szedni az anyagot. Ez magyarázza azt, hogy a Magyar–orosz szótár már 1952-ben megjelenhetett. Később, 1953-ban egy kisebb terjedelmű „Magyar–orosz kéziszótár” is készült. Hadrovics László azonban 1958-tól kilépett a hazai orosz lexikográfiából. A szerkesztést Gáldi László vette át, az ő halála után pedig e kötet szerzőjére, rám hárult ez a feladat.
Kivette részét a hazai szerbhorvát lexikográfia munkálataiból is. Neve alatt szerbhorvát–magyar, magyar–szerbhorvát, (Nyomárkay Istvánnal mint társszerzővel) horvát–magyar és szerb–magyar szótár jelent meg. Mindezek kisszótári terjedelműek.
Hadrovics Lászlótól a szótári munka nagy erőfeszítést követelt. Gyakran kellett éjjel is dolgoznia. Ilyen körülmények között tudományos munkája csak lassan haladhatott előre. Tudni való, hogy a lexikográfia a nyelvtudomány egyik igen fontos, de rendkívül munkaigényes, olykor szinte már szerzetesi önfeláldozást követelő, s csak ritkán méltányolt diszciplínája. Hadrovics László évek hosszú során át elemezte nap mint nap az orosz, magyar és szerbhorvát szavakat, mérlegelve jelentésüket, stilisztikai értéküket, grammatikai viselkedésüket, s ekvivalenst keresett hozzájuk a másik nyelvből. Nagyon sok energiáját, idejét emésztette fel ez az odaadással végzett szótárírói munka, s bizonyára bele is fáradt. Fáradozása gyümölcseit azonban nemcsak a diákok, fordítók és más szótárhasználók élvezhették, hanem ő maga is. További nyelvtudományi, filológiai kutatásaiban állandóan és bőségesen kamatoztathatta gazdag lexikográfiai tapasztalatait.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
