ELLENZÉK AZ AKADÉMIÁNÁL
ELLENZÉK AZ AKADÉMIÁNÁL
(Csevegés)
Tavaszkor nemcsak a föld frissül fel, aki termékeny elem, hanem a terméketlen elemek is ekkor frissülnek fel. Még a Tudományos Akadémia is most egészíti ki magát.
Mert nemcsak az Akadémiának halnak, hanem ő maga is hal és ritkul. Ez idén van nehány üres hely, s a tagajánlások e napokban történtek meg.
Schvarcz Gyula Tisza Kálmánt ajánlotta tiszteleti tagnak. Ez az idea, mikor a levelében elolvasták, úgy esett be oda, mint a sistergő istennyila.
– Tisza Kálmánt? – sziszegték.
– Schvarcz Gyula! – szörnyülközének.
– Mit írt Tisza Kálmán?
– Miért nem ajánlotta inkább Tallián Bélát, mert az legalább írt egy levelet?
Nyíltan is, de főleg titokban nagy zúgás, morgás keletkezett a vaskalaposok közt. Még csak ez a hely volt, ahova a hatalmas kormányelnök keze el nem ért. Eddig a vaskalap uralkodott: most idejön a »magyar vasember« (a vasember, aki csupa szívből van). És ha az egyszer idejön a mediocritások közé, itt is ő lesz az úr, mihelyest beteszi a lábát.
Öreg Pulszky Ferenc szereti a zavarokat; mihelyt meghallotta az ajánlás hírét, egyszerre úgy tett, mintha semmit sem hallott volna: szaladt haza az íróasztalához, megírván Fraknóinak, hogy az üresedésben levő két tiszteleti tagsági helyre ajánlja Kállay Bénit (aki történelmet írt) és gróf Andrássy Gyulát (aki történelmet csinált) ajánlja, ő Pulszky Ferenc, aki teljes életében konfliktusokat csinált.
No, erre támadt még csak igazi ijedelem. Három nagyember és csak két hely. Rettentő helyzet! Egy nagyúrnak el kell buknia.
De melyiknek?
– Az aktivitásban levő minisztereknek előnyük van – vélték némelyek –, Andrássy már csak volt miniszter.
– Igen, de még lehet.
– Ez is igaz.
– De hát akkor kit mellőzzünk? Mellőzzük Kállayt.
– Kállayt lehetetlen, mert nagy tudós.
– Mellőzzük Tiszát.
– Bajos, mert kálvinista.
– S azonfelül az Akadémia adómentességéről sem szabad megfeledkeznünk.
– Igaz, igaz!
Az ellenzéki akadémikusok azonban ez ellen jó kortesfogást találtak fel.
– Nem ösmeritek Tiszát. Ha meglesz tiszteleti tag, meglehet, megadja az adómentességet, de ha megbukik, akkor bizonyosan megadja, nehogy bosszúállásnak látszassék.
– Ez is igaz!
Ilyen bizonytalanságban lebegett az ügy, s hovatovább mind mozgalmasabb lázongási hírek érkeztek Schvarcz Gyulához: hogy Tisza ellen nagy az áramlat az Akadémiánál; különösen a mindenható Fraknói és az izgékony öregúr, Pulszky Ferenc duzzognak és szervezkednek.
Schvarcz Gyula meghökkent.
– Csakugyan olyan nagy az ellenzék?
– Ez a két ember szítja a tüzet. Baj lehet belőle.
Nosza, ezen segíteni kell. Rohan a hű mameluk Fraknóihoz; hogy argumentumokkal, kapacitációval megpuhítsa a lázadozót.
– Hallom, hogy ön nincs megelégedve az én ajánlatommal?
– Ki mondta? – kérdé Fraknói.
– Beszélik mindenfelé.
– Nos, igen – szólt finom diplomatikus mosollyal Fraknói –, az ajánlat engem nem elégít ki.
– Miért, uram?
– Mert ön nem írta meg elég melegen. Tisza Kálmán sokkal magasztalóbb ajánlást érdemel. Én lelkesedem az eszméért, hanem Pulszky Ferencen azt vettem észre, mintha idegenkednék.
– Akkor hát megyek Pulszkyhoz.
S rohant a Múzeumba:
– Azt hallom, bátyám, nem helyesled, hogy Tiszát ajánlottam.
– Ki mondta azt?
– Beszélik.
– Hát tudod, van benne valami. Így, ahogy az ajánlás történt, nem egészen tapintatos. Az ilyesforma dolgokkal nem szabad csak úgy ajtóstul berohanni az Akadémiába.
– De mégis mi a kifogásod?
– Hm…, négyszemközt legyen mondva, én azt szerettem volna, ha inkább nem ajánlod.
– Miért?
– Hogy akkor a Guszti fiam ajánlhatta volna.
***
Schvarcz Gyula vígan ugrándozva ment haza: látta, hogy az akadémiai ellenzék nem komolyabb a házbelinél.
Kicirkalmazták circumspectus módon, hogy Kállay Bénit egyelőre rendes tagnak választják (szerencsére van egy hely üresedésben, mert különben amerikai párbajt kellett volna inszcenírozni két akadémikus közt), s így a két tiszteleti tagsági szék közül Tisza Kálmánnak jut az egyik.
S akit tizenkét évi kormányzás nem bírt se népszerűtlenné, se savanyúvá tenni, hihetőleg ezt a megválasztást is kiheveri valahogy, mint ahogy Kossuth és Petőfi ki tudta heverni a meg nem választást.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
