ÁLLAT, (2)
ÁLLAT, (2) (áll-at); áth. m. állat-tam, ~tál, ~ott, par. állass. Eszközli, meghagyja, parancsolja, hogy valaki vagy valami álljon. Ma: állít. Józsué megállatá a napot. Pázmán. Megállaták a hajót. Münch. cod. Ki állatád földet ő állásán. Keszthelyi codex. És állatta őtet az ő széke előtt. Krisztina legendája.
„Mint a lélek, mely végnélküli képzeletével
Messze jövendőben lakot állat előre magának.“
Messze jövendőben lakot állat előre magának.“
| Vörösmarty. |
Tulajdonképen miveltető jelentésü, mint: járat, fektet, futtat. Tehát szabatosan szólva különbözik tőle az állít: pl. A hadsereget sárban vizben állatja (stehen lassen). Hadsereget állít (stellen). Régebben használtatott a mai állít helyett ,affirmat‘ értelemben is. Mi szükség azt annyira állatni? (Quid opus est de eo tam valde affirmare?). Erősen állatni. (Affirmare animo). Párizpápay. Különbözik tőle: alajt vagy alít, mely Molnár Albert szerént is am. puto, existimo, arbitror.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
