tartózkodó
tartózkodó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, aki, ami vhol tartózkodik (1), vhol időzik. A Budapesten tartózkodó idegenek; a pillanatnyilag vidéken tartózkodó miniszter.
2. Vmitől, vkitől tartózkodó: magát vmitől visszatartó, vmitől óvakodó, vmit kerülő <személy, csoport>. A szavazástól tartózkodó kisebbség.
3. Idegenek iránt nehezen feloldódó, visszavonult, a fölösleges érintkezéseket, kapcsolatokat kerülő <személy>. Mogorva, tartózkodó öregember. A jegyző… egészen más volt. Túl elegáns, idegen típus, vékony és tartózkodó úr volt. (Móricz Zsigmond)
4. (választékos) Ilyen személyre jellemző, óvatos, elzárkózó, visszahúzódó <magatartás, cselekvés>. Tartózkodó álláspont; tartózkodó szavak; tartózkodó viselkedés. Elsőnek Bíró Gyurka érkezett magából kikelve…, utána Nyerge Lázár tartózkodóan, várva, hogy mi lesz az igazgató álláspontja. (Kosztolányi Dezső) Józanság volt minden szava, s a hangja és a hűvös, tartózkodó modora…, mégis úgy hatott Pistára, mintha az érzékeit csiklandoznák. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Általában tartózkodó (1–4) személy. A vidéken tartózkodók; a szavazástól tartózkodók. Imre fiatal erővel húzta össze a két tartózkodót. (Vas Gereben)
2. (közlekedés) <Villamosok, autóbuszok végállomásain> az a helyiség, amelyben a forgalmi alkalmazottak a járművek érezése és indulása közti idő alatt tartózkodnak. Személyzeti, végállomási tartózkodó.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
