szintaxis
szintaxis főnév -t, (ok), -a, (régies írva: syntaxis is)
1. (nyelvtan, kissé régies) <Kül. a latinnal kapcs.> a nyelvtannak a szószerkezetekkel és a mondatokkal foglalkozó része; mondattan [Rafael) utálta a káposztát, mint a latin szintakszist. (Gárdonyi Géza) Huj, ha én is úgy lettem volna annak idején, talán most vidoran tanítanám a latin syntaxist. (Ady Endre) || a. (nyelvtan, ritka) <A mondattannal szembeállítva:> a nyelvtannak a szószerkezetekkel foglalkozó része; szószerkezettan.
2. (iskolai, elavult) A régi latin iskolának az az osztálya, amelyben a latin mondattant tanították.
3. (filozófia) (Logikai) szintaxis: olyan rendszer, amely logikai műveletek, főleg következtetések szimbolikus jelekké alakított nyelvi kifejezéseit, ill. ezek összefüggéseinek vizsgálatát (képletekben) foglalja össze.
szintaxisú.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
