hidegség
hidegség [e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Általában valamely tesnek, anyagnak, jelenségnek a hideg (I. 1–4) melléknévvel kifejezett tulajdonsága v. állapota, hideg volta. A kő, a talaj, a vas, a víz hidegsége; a kéz, a láb, a (holt)test hidegsége; az érintés hidegsége; a kályha, a fűtőtest hidegsége; az étel, a leves, a sör hidegsége. || a. Vmely helynek, időjárási jelenségnek hideg volta, alacsony hőfoka, alacsony hőmérséklete. A lakás, a szoba hidegsége; az éghajlat, az idő(járás), a nyár, a szél, a tavasz, a tél hidegsége.
2. (ritka, régies) Hideg, zord idő(járás), szél; hideg (II. 1, 2). Kriminális egy idő, Összeeskütt ellenem ma Szél, hidegség, hó, eső. (Petőfi Sándor) Elővágott onnan észak felől éjfél után a nagy hidegség, és havat hozott. (Tömörkény István) || a. (régies) Betegség, félelem v. izgalom okozta borzongás, fázós, hideg érzés. Aztán egy hidegség végig futott rajta, Fázott, mégis izzadt; elsápadt az arca. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) <Vkinek egyéniségében, lelki életében, magatartásában> érzelmi melegség (rokonszenv, vonzódás, részvét, közvetlenség), hév, indulat, szenvedély(ek) hiánya; érzéketlenség, szenvedélytelenség, rideg közömbösség. A hidegség, mely téged lenéz Szerelmem lángzó [= lángoló] tiszteletre gyújtja. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Ne vádolj bennünket hidegséggel. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Vkinek hideg (6a) volta, természete, ill. érzelmi életének, lelki tevékenységének hideg (6) jellege. Értelmének, érzésvilágának, okoskodásának, számításának hidegsége. || b. (átvitt értelemben) Ennek külső megnyilvánulása, látható, érezhető jele. A mogorva hidegség, mely a veteránok arcán honolt, most némi megtorló bosszú vonásaival elegyült. (Jókai Mór) Kimért hidegséggel beszéltem a festővel. (Tolnai Lajos) || c. (átvitt értelemben) Emberi magatartásnak, negnyilvánulásnak hideg (6), tartózkodó, zárkózott volta; ridegség. A bánásmód, fogadtatás, magatartás hidegsége. || d. (átvitt értelemben) Női hidegség, vmely nő hidegsége: (vmely) nő hideg (6a) volta, ilyen természete; érzelmi zárkózottsága, érzéketlensége <a szerelmi életben, kül. nemi tekintetben>. || e. (átvitt értelemben, régies) Nagy nyugalom, higgadtság, hidegvér(űség). Az orvos … vágja a sebet békavérű hidegséggel. (Vas Gereben) Csupán Csemez úr tartá meg hidegségét. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Művészi alkotás v. tevékenység hideg (7) volta, jellege; érzelmi elemek, átéltség hiánya. Alakításának, játékának hidegsége. Ez a kép csupa hidegség. || a. (átvitt értelemben) A női szépség hidegsége: n. sz. hideg (6) volta: alaki tökéletesség a lélek kifejeződése, érzelmi jelleg nélkül. || b. (átvitt értelemben) <Épületben, lakásban, berendezésben, vminek elrendezésében> merev kimértség: túlzott mértani rend, az otthonosság hangulatának hiánya. Elriasztott a terem pompájának hidegsége.
5. (fizika) Vmely szín hidegsége: vmely színnek az a tulajdonsága, hogy a színskálán a zöldtől a kék irányában az ibolya felé és azontúl helyezkedik el.
hidegségi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
