érő [1]
érő [1] melléknév -en [e]
I. Érintő, érkező, terjedő.
1. Olyan, aki, ami érint, eltalál, megüt vkit, vmit. A partot érő csónak; a sebhez érő csipesz; a hátát érő labda; a karját érő puskagolyó.
2. Vmeddig v. vhova jutó, érkező. A faluba érő katonák; a földet érő repülőgép; a célba érő futó.
3. (csak -ig ragos határozóval) Olyan, aminek a kiterjedése, kül. magassága v. mélysége vmeddig nyúlik, vmeddig ér [I. 3]. Bokáig érő sár; derékig érő víz; ® égig érő; földig érő szoknya; térdig érő kabát; a tetőig érő fa. Hegyes görbe botjával leereszkedett a magas partról a bokáig érő fagyos hóban. (Krúdy Gyula)
4. Véget érő: olyan, aminek vége van, ami befejeződik vhol v. vmikor. A nyolc órakor véget érő előadás.
II. Olyan, ami vmit, vmennyit ér (II. 1), aminek vmivel egyenlő értéke van. Keveset, sokat érő munka; száz forintot érő váza; aranyat érő májusi eső; vagyonokat érő. Lelkemnek egyedűli, De egy világnál többet érő kincse. (Petőfi Sándor) Csupa kincset érő tanács! Kár lenne, ha csak egyet is elfelejtenék belőle. (Gárdonyi Géza)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
