KILENCEDIK ÉJSZAKA
amelyben szóbeszéd történik annak az asszonynak az álmairól, aki életében és házasságában megcsalódott, és most már csak álmaiban él
Külön megbeszélést érdemel álom-magyarázatainkban az az asszony, aki a takarójára kénytelen hímezni azt, hogy „Jó éjszakát”, mert egyébként senki se mondja már azt neki. Ez az asszony gyakran visszajárogat a kakasszó előtti álmokban azokhoz a kertekhez, amelyekben boldognak képzelt leányságában megfordult. Nagyon szeret labdázni például zárdakertekben, amelyek magas kőfallal vannak elkerítve a világtól. A kis városból csak a torony hegye látszik be a kerítésen. És ez a torony álomban néha különös hangon csalogatja kifelé a kertből a labdázó leányt. Mintha egy szépséges herceg vagy egy bőbeszédű színész ment volna fel a toronyba a harangozó helyett. Ilyenkor aztán hiába illatoznak az ibolyák, hódítanak a fehér violák – sőt még a mosolygó szemű apácák is hasztalan vigyáznak az álmodóra. Ő mindig csak arra a hangra felel, amelyet a toronyból vél hallani. Így álmodik az asszony, akinek senki se mondja: „Jó éjszakát.”
Máskor ugyancsak a megcsalódott asszony színpadon találja magát, és olyan rövid a ruhája, hogy szinte szégyenkezik, mert a színpad előtt sok különböző korú és arculatú férfi áll, aki mind őt nézi a bika vagy a kos szemével. De a szégyenkezés érzetét csakhamar felváltja az öröm érzete, amikor a nagydobos belevág, és ő, bár egyébként nem szokott táncolni, olyan táncot lejt, hogy attól mindenki, öreg és fiatal el van ragadtatva. Addig táncol, amíg ömleni kezd róla a verejték, felbomlik a haja, a földre csúszik a fejkötője, és megreped a sarkáig érő hálóinge, amikor is kábultan felébred, és homlokára szorítva kezét, tűnődve kérdezi: Istenem, hol jártam az éjszaka?
Ugyanez az asszony, különösen az esős éjszakákon, amelyek rendszerint a legcsalfább álmokat hozzák: nemzeti szalagos házasságkötőt616 lát maga előtt. Szép kövér ember az eskető, paragrafus alakjában van kipödörve a bajusza, és az ujján nagy pecsétgyűrűt visel. Sajnos, a férfira, akivel az anyakönyves előtt megjelent: már sehogy sem bír visszaemlékezni.
Az álmok különféleségükben jelentkeznek annál az asszonynál, aki megcsalatkozva érzi magát életében. Így nagyon gyakran álmodja azt, hogy ő valamely nagy műhelynek a tulajdonosnője, aki legalábbis annyi munkás felett rendelkezik, mint valaha az egyiptomi királyok. Ezek a munkások követ törnek, állatokat nyúznak, és csizmákat varrnak az állatok bőréből. A tulajdonosnő szabja meg, hogy melyik csizmára kell sarkantyút verni. Dolgozni, reggeltől estig keményen dolgozni: ez annak az asszonynak az egyik álma, aki magát boldogtalannak véli. Ismét csak verejtékezve ébred, mint máskor a táncból.
A boldogtalan asszony álmaiban van jelentőségük azoknak a bábuknak, amelyek a ruhakereskedők kirakataiban állnak, a szépen pödört férfiaknak, akik a fodrászok boltjait díszítik, a különböző szoborműveknek, amelyek a város sétaterein állnak. A boldogtalan asszonyt szokta például megszólítani Vörösmarty Mihály, amikor álmában előtte elhalad – ugyancsak az ez asszony látja megelevenedni a Víg Hajóshoz címzett kocsma cégérét, azt a borozgató hajósembert.
De van egy felejthetetlen álma a csalódott asszonynak. Ezt pedig ilyenformán írta le nekem egy sokat szenvedett nő, aki velem magyaráztatta meg álmait:
„Nagy sivatagban jártam, körülöttem sárga homok minden a végtelenségig. Közvetlen a látóhatár alatt egy sárga homok alagút nyílása. Fáradtan vánszorgok tovább. Hirtelen éles sivítással jön az alagútból egy végeláthatatlan tehervonat, csupa nyitott kocsival. Őrült gyorsasággal jön felém, most látom, hogy a vonat csak egy sínen fut, s bár egyenes vonalban jöhetne, mégis óriási kanyarodókat tesz. Már mellettem robog – a mozdonyon nincs senki –, teljes gőzzel rohan, sok üres kocsi elhagyott, mikor az egyikből egy kar nyúl értem, felránt magához a nyitott teherkocsiba, a kézen hosszú, hajlott körmök vannak, s a kéz folytatása maga a Sátán.617 (Szép szabályszerűen kiöltözve.) Nem féltem, és nem voltam meglepve a rablóm kiléte miatt, csak hihetetlenül szorongó érzés tartott fogva – az egy vágányért. Az erős kanyarodóknál ide-oda estünk, egyébként a szomszédság nem bántott.
Végre hosszú utazás után egy gyönyörű színű zöld folt töri meg a sárga egyhangúságot. Mellé érünk, egy vaskerítéssel elzárt, rendesnél nagyobb sír, földje tiszta, egyenes, felette fehér márványtábla (üresen), és a kerítésen belül egy tiszta fehér, gyönyörű ló legel. Udvariatlan mentorom, amint közvetlenül a sírhoz érünk: egy erélyes gesztussal kiejt, közvetlen a sír közepére, a vonat nagy sípolással tovább megy, magam pedig ijedten felébredtem.
Jó Szindbádom, nagyon késő van, mesémnek vége szakadt. Jó éjszakát.”618