Mire volt kiszemelve az öreg báró?
Mire volt kiszemelve az öreg báró?
A Párizsi utcai fűzővarrónő boltja küszöbén állva, Podmaniczky Frigyes báró udvarias köszönésére egyszer így felelt:
– Kegyelmes uram, én már nem igénylek az életemtől sokat, se számozatlan bérkocsit, se gyémántos nyakláncokat, s palotákat, mint némely iskolatársnőm, akivel együtt kezdtem az életet. Én már csak nyugalmat és csendet szeretnék, hogy öregapámnak, aki a hazáért harcolt 1848/49-ben és szegény anyámnak, aki varrásból nevelt engem: némi segítséggel szolgálhassak öreg napjaikra. Nekem már nem kell semmi, amíg dolgozni tudok két karommal. De, kegyelmes uram, ha az a vöröshajú, gyöngytyúk hangú, paraszt trampli, aki csak a verkliseknél tanult meg énekelni, tovább is a fejem fölött porolja a mocskos szőnyegeit, és rázza rongyait: akkor, kegyelmes uram, elfelejtem, hogy úrinő vagyok, és úgy megverem azt a gyógykovácsnőt, hogy innen egyenesen a Bókay-ispotályba viszik! – mond a fűzőkészítőnő, aki fehér blúzában, sima, fekete szoknyájában, de mindennap „nőfodrász kezétől megfésülten” kiállott a Párizsi utca közepére, és a méltóságteljes öreg Bárónak nagy meglepetésére egy emeleti ablak felé mutatott, ahonnan állítólag napközben megjegyzéseket szokott tenni a Párizsi utca kereskedőhölgyeire egy asszonyság, akinek sikerült férjhez mennie egy „fogorvoshoz”.
Az öreg Bárónak néhanapján ilyen dolgokban is rendet kellett csinálni – effajta kényelmetlen „nőies természetű” ügyekben, amelyek leginkább teszik próbára a bárók bátorságát – amíg a fűzővarrónők és kesztyűsnők köszöngetéseit ismét a régi, szelíd, megbocsátó mosolyával fogadta. („Némlich – mondta kis suszter-rokonom dunántúli hangon –, őexcellenciája van kiszemelve arra nézve, hogy az új fővárost rendszabályozza.”)464
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
