7.
Pest, 1847 február 5.
Kossuth levele Szentkirályihoz a tervbevett ellenzéki programm néhány lényegesebb alapelvéről
Édes Móriczom! Én tulajdonképen maiglan sem tudom, mit és mi végre biztatok rám minap a conferentiában, mert a pontok, mellyeket javaslék, s elfogadtatok, mindössze is ennyiből állanak:
Differentiák köztünk s a Pecsovicsok közt:
1. Ők azt mondják, hogy a mostani kormány törvényes és alkotmányos úton van s őt ez eddigi ösvényen pártolandják. Mi azt bizonyítjuk, hogy a kormány törvénytelen, anticonstitutionalis és rossz.
1. Ők azt mondják, hogy oppositiotól a jót sem fogadják el; – mi azt mondjuk: a mi jó és törvényes, akár kitől akár honnan jőjön elfogadjuk.
2. Ők azt mondják, az oppositio nem lehet hivatva reformokat initiálni, ezt egyedül a kormánytól kell várni; mi azt mondjuk: reform csak az, a mi in ultima analysi az alkotmány kifejlésére s biztosítására vezet, – minden kormánynak pedig természetében van saját hatalmának öregbítésére, nem pedig az őt függésbe tevő alkotmányos garantiák biztosítására törekedni – reformot tehát, melly alkotmányos élet fejlesztésére s biztosítására vezessen, kormánytól várni általában is bajos – még bajosabb körülményeink között, hol 300 év óta bár miként változtak az egyének, egy irány, egy rendszer mindig megmaradt, t. i. az alkotmányos Magyarországot az austriai absolut status politicába beolvasztani – legbajosabb pedig a mostani kormánytól várni, mellynek eredete anti-reform alapu, tettei pedig s mulasztásai anticonstitutionalis- és törvénytelenek. Ellenben az ellenzék hivatása törvényt, alkotmányt védeni s jövendőre biztosítani: tehát hivatásának kell lenni ennek megfelelő reformokat initialni, mit ha ő nem tesz, a kormány bizonyosan nem teszi.
3. A Pecsovicsok indulási pontul a közbirodalmi egységet választják, mi az ország önállását s függetlenségét, az 1790: 10 t. czikket. Regnum liberum et independens, nulli alteri Regno aut populo obnoxium, sed propriam habens consistentiam.
Mi a pragmatica sanctiot tiszteljük, de ennek értelmét a fejedelem egységén túl, közbirodalmi egységre terjeszteni honárulásnak tartjuk. Ahol érdekeink Austria érdekeivel érintkeznek, a fejedelmi egységnél fogva örömest segédkezet nyujtunk, hogy ezen érdekek kiegyenlítése megkisértessék: de az 1790: 10-et semmi esetben fel nem adjuk – s ha ezen kiegyenlítés valamiben meg nem történhetik, arra reá nem állunk, hogy hazánk érdekei Austria érdekeinek alárendeltessenek, sőt kivánjuk és követeljük, hogy ilyenkor a Bécsi Cabinet politicájában Magyarország alkotmányos önállásától kérjen tanácsot, nem pedig saját absolutizmusától, már csak azért is, mert a mit országunk alkotmányos önállása követel, azzal harmonice intézkedni Austriában csak ő magától függ, míg megfordítva, mi az absolut dictatumának alkotmányosságunk feláldozása nélkül meg nem hajolhatunk.
Ennyi az egész, amit mondtam. Ha neked ez elég – im itt van e levélben – ha hosszabb paraphrasisban kell, ide mellékelve küldöm akkint is – használj fel belőle azt és annyit, a mennyi dolgozatod integritásába bele illik, nehogy ugy álljon additamentumom, mint szürfolt a selyem szőnyegen.
barátod
Kossuth.
O. Lt. Vörös Antal-gyűjt. 357. sz.