10.
Időrendi közönséges lajstroma (regestrum universale chronologicum) a frantzia revolutiónak
a notablék első gyűléseknek megnyitásától február 22. 1787. a negyedik constitutio kikiáltásáig december 15. 1799.
(Europäische Annalen,
Jahrgang 1800. 2-ter Stück)
Kossuth Lajos által 1826.
Harminczkilencz roppant évek múltak immár el egy semmi időszakasztól hasonlót nem látott revolutiónak szélvészes első kiütésétől fogva.
Milly véghetetlen gombolyagját a kevéssel azelőtt hihetetleneknek tetszhetett történeteknek! rekeszti határi közt az első 12 esztendő szűk ideje. Olly vadul dúlattak romra e történetek, hogy a revolutio fejeinek azon maximájok: „vissza sohasem, mindíg csupán előre nézzetek”, némünéműképpen minden emberek maximájokká látszatna változni.
Mindamellett vajmi érdeklő a visszatekintés is, hogy a 18-ik század utolsó rettenetes tizedjét történetirati egész bővségébe áltláthassuk, s a jelenkor által rezzenve bámult történeteket az utóvilág csendesebb nézőpontjáról fontolgathassuk.
Nem hibáznak ugyan a franczia revolutionak szörnyeteg egészéről írott munkák, de minthogy kisebb vagy nagyobb bővségű történetiratok azok, egyike sem adja meg azon sokszor szükséges, könnyű, közönséges áltlátást, s gyors eligazítást.
E két utolsó czél elérése végett adjuk a következő Időrendi közönséges lajstromát a francia revolutionak.
ELSŐ SZAKASZ
A notablek első gyűléseknek megnyitásától az első constitutio béhozásáig, február 1787–september 1791.
A notablek első gyűléseknek megnyitása Versaillesben, mellyre a financzia nagy rendetlenségéből eredett szükségtől kénszerítve General Controlleur Calonne reábirta XVI. Lajos királyt.
(„Calonne 1783-tól ólta financzminister volt, nem egykönnyen volt más férfiúban több vakmerőség több talentummal egyesítve, egyszersmind nagymértékben bírt a magát kedveltető s másokat magához vonszó tulajdonságokkal. Egy nyomós természeti adomány, egy Francziaországban, s kivált az akkori udvarnál lakó emberre nézve. Ezen mohón-éhű, haszonkereső udvar maga ministerétől csak szívességeket, ajándékokat kívánt, ki is talán a várakozást is felyülmúló készséggel szolgált. Minden kívánság tellyesítést nyert, – csupán pensiókról s ajándékokról volt a szó. Rambouilletet a királynak, St. Cloudot a királynénak kelletett megvenni, – Calonne eladta vagy elzálogosította a korona jószágait. Kölcsönzésekkel vitetett minden végbe. Gondolkozás nélkül ajánlotta magát Francziaországnak minden adósságaitól húsz esztendők alatt leendő megszabadítására. A jövendőtől várt reményeket kénszerítette segédmódokul szolgálni a jelenlétre nézve. A herczegek adósságaiknak elintézésével a status hitelezőinek tett pénzbeli fizetéskékkel, hasznos s fénylő próbatételeknek elősegéllésével, s más ehhez hasonló módokkal tudta fennttartani a szédelgést. Nem ért az udvar kívánatosabb időt soha, az ország jövedelmének legjobb velőjét szopta ki, s pompában, mulatságokban élt. – A pénzt kölcsönözni kénteleníttetett tartományokban van egy elrejtett sinormérték, amelly mindazoknak, akik kereskedőleg speculálnak, számvetéseken épül: a közönséges creditum, amelly is a publicum jó bizodalmábul ered, a statusi főigazgatóknak lépéseire gondossan vigyáz, czéljaikat kikémleli, sőt legrejtekebb gondolatjaikat is eltalálja. Ezen közönséges creditum el volt veszve. A kölcsönözések, mellyek is Neckernek igazgatása alatt olly könnyen mentek végbe, Calonne idejében lehetetlenekké váltak, tökéletes lehetetlenség volt az adónak feljebb emelése. Ekkor ejtette ki a nép helyheztetésén felindult király azon nevezetes mondást, amellyel elhatároztatott a revolutiónak valóságos kezdete: „Nem akarok többé semmit is tudni, akár az adóról, akár a kölcsönzésről.” Almanach historique de la Revolution française, par Rabaut de St. Etienne.)
Ezen gyűlés alkalmatosságával voltak:
de Miromesnil úr, nagy pecsétőr,
gróf Montmorin, a külső dolgokra ügyelő minister,
Marschal Ségur hadi minister,
Marschal Castries, tengeri minister,
báró Breteuil a belső dolgokra ügyelő, s a királyi ministere,
Lamoignon úr (a parlamentek ellensége) Miromesnil hellyébe nagy pecsétőrré neveztetik.
Viszálkodás, mennyire menjen a statusi kivitelben a deficit, s mint kellessék ezt helyreütni, – pusztán gazdálkodás által-é vagy a királyi domaineknek elidegenítése, vagy a privilegiált Rendeknek segedelme által. Calonne, kinek vélekedése nem igen volt, kedvező az utolsókra nézve,
elbocsájtatik, s Brienne úr sensi érsek főminiszterré, s a financziai tanács chefjévé, Bouvard de Fourqueux úr pedig general controlleurré neveztetik, ez utolsó hellyébe,
Lourent de Villedeuil roueni intendant general controlleurré neveztetik.
Bérekesztése a notablek első gyűléseknek.
(„Személlyes megelégedetlenség, sok a tartományokban esméretlen dolgokba nyert hellyesebb bélátás, s az idővel felnyövendő szabadságnak első magva volt az, amit hazavittek magokkal. Tudatott az, hogy Calonne az ország Rendeinek egybehívását a legnagyobb ellenkezéssel vetette félre, s im most ezen egybehívás minden felvilágosodott férfiak által elkerülhetetlennek esmértetett.” Rabaut de St. Etienne.)
A parlamentum, kinek is két bursais edictumok küldettek által regestrálás végett, egyike bizonyos Stempel taxát, a másika a Vingtičmesnek 80 milliomot teendő territorialis subventiová leendő áltváltoztatása iránt. – Kéri a királyt a bévétel s kiadás lajstromának, úgy az igért öszvehuzásból eredhető quantum etatjának a parlamentummal leendő közlésére. A király ezen közlést megtagadja.
A parlamentum elhatározza, hogy a királyhoz felirások tétessenek edictumainak visszavételére leendő reábirás, egyszersmind azon kívánságnak kijelentése végett, hogy minden új adónak béhozása előtt az ország rendi (états généraux) egybehívattassanak.
A Versaillesi Hatalom Törvényszék (Lit de justice), mellybe a király egyenes parancsolat által regestráltatja bé az említett edictumokat.
Vád a parlament előtt a financziáknak Calonne által lett igazgatása alatt bécsuszott mindenféle visszaélések iránt. – Ezen vád elfogadtatik, s perbe vétele megengedtetik.
Statustanácsi határozás, melly által ezen vád megsemmisíttetik, s a parlamentum végzésének végrehajtásátul eltiltatik.
Királyi patensek, mellyek által a parlamentum Parisból Troyesbe tétetik által.
Lambert status tanácsos Villedeuil hellyébe general controlleurré neveztetik.
A parlamentumnak Parisba leendő visszahelyheztesét tárgyazta királyi kinyilatkoztatás.
Gróf Brienne, Marschall Ségur hellyében hadi ministerré emeltetik.
Parlamenti ülés, holott a király maga tulajdon jelenlétében a registrumba béirat egy gradualis és successivus, 400 milliom livrékig menő kölcsönzést illető edictumot.
A királynak eltávozása után ezen béirásnak ellentmond a parlamentum. Orléans herczeg, s Freteau és Sabatier tanácsos urak, kik a király jelenlétében nyomósan beszéltek azon hatalombeli visszaélés ellen, mellyre ministerei által ingereltetett a király, számkivettetnek.
November 21.
A parlamentum számos küldöttségbe hivatik Versaillesbe, jegyzőkönyveinek álthozása végett, – a király semmivé teszi a parlamentumnak említett ellentmondását.
Az első előlülő megbízatik, herczeg Orléans s a véle száműzött két tanácsosok visszahívásoknak kivánására. A király megtagadja e kérelmet.
Gróf de la Lucerne, Marschall Castries hellyébe tengeri ministernek neveztetik.
Goislard de Montsabert rendes ülésben födözi fel a parlamentnek a Vingtičmes massának nagyobbítása czéljából a ministerek által végbevitt verificatiokat.
Duval d’Espremesnil úr felfödözi a parlamentumnak azon ministerialis planumot, hogy a közönséges politika, a financziák s adók iránt hozott törvények jóváhagyását s béregestrálását tárgyazó jus, csupán egy corpusba egyesítessen.
Sikertelen próbatételek D’Espremensil s Montsabert uraknak lakhellyeiken leendő elfogattatásokra; a parlamentalis palota fegyveres kézzel vétetik körül, azon idefutott két tisztviselők a sálában öszvegyült parlamentum s pairek közepébül fogságba vitetnek.
(„A parlamentumnak azon állhatatossága, melly ennekelőtte a jansenisticus és quesnellicus viszálkodások idejében a király minden hatalmának ellentállott, mostan a statusi jussoknak legnyomósabb pontját vette erányzásba, s a minister olly választó úton állott, hogy vagy a parlamentumokat semmivétenni, vagy az ország Rendeit egybehívni, vagy bankerottot kéntelen volt kinyilatkoztatni. Az adónak valóságos beszédéséről gondolkozni sem lehetett, még a parlamentumok ellentmondása tartott. – S a minister vakmerően nékivágott a parlamentumok semmivétételének.” Spittlers: Entwurf der Geschichte der Europäishen Staaten. Theil 1. Seite 269.)
Versailban hatalom Törvényszék (lit de justice) tartatik, holott a király egy, az úgynevezett Közönséges Országos Tanács (Cour pléničre) felállítását szélzó edictumot regestráltat bé, amelly is a herczegek s pairekből, a Korona zászlósaiból, az ország marschalljainak, General-Lieutinantoknak, a királyi Rendek vitézeinek, s más főbbrangú személlyeknek a király által kinevezendő bizonyos számábul a parisi parlamentom felső kamarájának tanácsosaiból, s az ország minden más parlamentjeinek két küldöttyeiből álljon.
(„Az újonnan felállított Cour pleničre megadta volna a despotismusnak a legfőbb tökéletes hatalmat, mindazonáltal korán szembeötlő volt a felvett módok bár fegyveres kézzel is leendő megtartásoknak lehetetlensége. Minden tartományok, minden Rendek s a nemzet minden osztállyai közönségesen kivánták az ország Rendeinek egybenhívását, s a bankerott kikiáltása, ezen egyetlen egy módja a kikerülésnek, mind azok interesséjekkel, akik tanácsadások által a királyra béfolyással birtak, mind a király önnön szivével is egyaránt ellenkezett.” Spittler. a megjegyzett hellyen.)
Laurent de Villedeuil ur, Báró Breteuil hellyébe a királyi ház ministerévé neveztetik.
A statustanács elhatározza, hogy az ország Rendei (états généraux) 1789-ik esztendő majus 1-őjén egybehívattassanak. A Cour pléničre előre felfüggesztetik munkálódásában.
Tippo-Saib követjei nyilvánságos audientiát nyernek Versaillesban a királynál.
Brienne úr kilép a ministeriumból. („Megfosztva minden pénztől, creditomtul, minden segédmódoktul, mind gondolatok, mind tettek nélkül egyaránt szűkölködve, lemondott az első minister azon hatalomrul, amelly egyenessen szólva előbb őróla mondott le.” Rabaut a megjegyzett hellyen.)
A király visszahívja Neckert, kit is a financziák főintendantjának nevez, üléssel s vokssal a statustanácsba.
Lamoignon úr lemond a főpecsétőri hivatalról, amelyre
Barentin úr, a Cour-des-Aides első előlülője emeltetik.
Minden feltétel nélkül való helyreállítása a parisi parlamentumnak, s az ország minden már legfőbb törvényszékeinek.
Kinyilatkoztatás, melly által ezen helyreállítás elhatároztatik, s az ország Rendeinek egybengyűlése köztudomásul tétetik.
A parlamentum ezen kinyilatkoztatás béregestrálása végével azt mondja: „Hogy sohasem fog megszűnni aztat sürgetni, hogy az Ország Rendei nem más, mint az 1614-ikben megtartott mód szerént hivattassanak egybe.”
A status tanácsnak végezése által a király tulajdon azon személyeket hívja újonnan egybe, akik 1787-ikben a notablek gyűlését formálták, a tartandó országgyűlés formája felől való tanácskozás végett.
Henrik burkus herczeg, Gróf Oels név alatt Parisba érkezik.
A notablek második gyűlése Versaillesben.
Gróf Puisegur hadi ministerré választatik gróf Brienne helyébe.
A parlamentum vissza akarja húzni azon a 23-ik septemberi kinyilatkoztatás iránt hozott végezéshez csatolt toldalékot, amelly a publicumra felette kedvetlen bényomást tett; elhatároztatik, hogy azon 1614-iki formának felállításával nem czélzotta a három Rendbül választandó követek számának meghatározását, s egyszersmind egy, a tartandó országgyűlését érdeklő okoknak s kivánatoknak előterjesztését magában foglaló kérelemlevélnek a királyhoz leendő bényujtása elrendeltetik.
A parlamentum béadja a királynak azon érdeklett kérelemlevelet, ki is ezt feleli: „A parlamentumnak semmi mondanivalóm nincs, az egybengyűlt nemzettel fogok a status javának örökkön tartandó megállapítására szolgálható alkalmas módok felől tanácskozni.”
Bevégzése a notablek második gyűlésének.
Necker jelentést tesz a statustanácsnak, melynél fogva elhatároztatik: hogy az országgyűlésre egyensereglendő követeknek száma legalább ezerre menjen, hogy a küldendők száma minden főtisztség (bailliages) népessége s az érdeklő adó mennyisége egybenvétéséhez alkalmaztatva határoztasson meg, és hogy a Harmadik Rend követjeinek száma a más két rend követjeinek egybenvetett számához hasonló légyen.
(„Ezen határozások tették az egyenhívás alapköveit. Azonban azon kérdést, valjon a tanácskozások Rend vagy személy szerint follyanak-é, következőleg a táblák egyesülve vagy elválasztva légyenek? – nem merte a statustanács elhatározni, s jól is tette, mert máskülönben a három Rend közt már az egybengyűlés előtt szakadás támadt s talán egyben sem gyűltek volna. Ezen végzés tehát magokra az ország Rendeire, azaz mind a két pártnak egybejövetelére halasztatott. Ezáltal, amint a következés is megmutatta, a győzedelem kétségkivel az erősebb résznek adatott által. A harmadik és a más két Rendek közt elkerülhetetlen szakadás már a választó törvényhatóságoknál is szemmel látható volt. A nemesség s papság különös ülésekben tették fel kivánatjaikat, amellyek is mindenek előtt személyes hasznukat s csak ezután tárgyazták a közjót, azonban pénzbeli privilegiumaikról lemondottak, s reáállottak az adónak a többi alattvalókkal egyenlőleg leendő fizetésére. A harmadik Rend kivánatjai több visszaélések letöröltetését s közönségesen nagyobb változásoknak béhozását kívánták, mint amennyit az országgyűlése 2 esztendők alatt végrehajthatna. De mindnyájan megegyeztek abban, hogy constitutiót, valódi szabadságot kérjenek, a nemzetnek a maga jussaiba leendő visszahelyheztetését, s a közkincsnek az udvar prédálása ellen leendő biztosságba tételét kívánják. De minden moralis test különös igyekezetét arra intézte, hogy az elnyerendő szabadságnak gyümölcsei kiváltképpen őtet illessék, s hogy privilegiumjai sértetlen maradjanak. Ezen bomlott gondolkozás szembetűnőképpen bizonyította, hogy az ország Rendei vagy mindent, vagy semmit sem fognak kivinni, amint tudniillik a harmadik status győzni fog vagy elnyomattatik.” Rabaut, a megjegyzett helyen.)
Reveillon fabrikásnak a St. Antoine elővárosba helyheztetett háza ostrommal kiraboltatik, a nép megütközik a katonasággal, mindkét oldalon halottak s megsebesítettek maradnak a piaczon.
Az ország Rendei egész pompával lépnek fel Versaillesben.
A harmadik status kiküldöttséget intéz a papsághoz és a nemességhez, mind a három status egyesítése végett.
A nemesség ellenkezik az egyesülésben, a papság egyesség-biztosok kineveztetését javallja.
A papság eláll pénzbeli privilegiumaitól.
Bailly a harmadik status (első) előlülőjévé választatik.
Meudonban meghal a 8 esztendős dauphin (korona örökös).
Végzés, melly által Sieyčsnek javallatára a harmadik rend (status) vagyis a nép követjei magokat cselekvő gyűléssé (congregatio activa) constituálják.
Ezen gyűlés Sieyčs javallatára nemzeti gyűléssé nevezi ki magát, az eddig volt, bár törvénytelen behozású adót s taxákat megállapítja, és a status hitelezőit a nemzet becsületének oltalma alá fogja.
Minthogy a közönséges szokott gyűléshelynek ajtaji bézárattak, a harmadik status követjei tehát a bálházban ülnek öszve s megesküsznek, hogy mindaddig el nem oszlanak, míg az országnak constitutiót nem adnak, s a politicai újonnanszületés munkáját bé nem végzik.
A király megjelen az Ország Rendeinek gyűlésekbe, s egy kinyilatkoztatást tesz, melly által a harmadik statusnak junius 17-én költ határozását törvénytelennek s a Constitutio ellen valónak állítja s megsemmisíti, s azon jótéteményeket, mellyeket népének enged, 35 czikkelyekben elszámlálja.
Az ezen alkalommal tartott beszédjében a király inti a Rendeket, a közhasznú tárgyak eránt egyességben tartandó tanácskozásra.
A declarationak 8-ik czikkelye ezen köztanácskozás alá tartozható tárgyak közül kiveszi a legközelebbi jövő országgyűlése formájának meghatározását, mindent, ami a feudális s földesúri birtokhoz, tulajdonhoz tartozik, a két első Rendnek jövedelembeli jussait s becsületbeli megkülönböztetéseit.
A 15-ik czikkely megtiltja a népnek az ország Rendeinek tanácskozásain leendő jelenlétét.
A király kinyilatkoztatást tész, hogy a nemzet képviselőinek megegyezések nélkül semmi új adó ki ne hozattathasson, sem új kölcsönzés ne tétessen, azonban fenttartja magának azon hatalmat, hogy valamelly háború vagy más szorgos veszedelmek alkalmával 100 milliomokig kölcsönöztessen. – A mindig respectáltatandó javak s tulajdonok számába tészi a dézmát, árendalis jövedelmet, feudalis s úri jussokat s tartozásokat. Megegyezik, hogy minden a személlyes szabadságot, adóbeli egyformaságot a provincialis statusok béhozását tárgyazta, s általa jóváhagyott határozások mind a három statusok megegyezése nélkül sohasem változtathattassanak, s mindezt mint egy nemzeti tulajdont (propričté nationale) a legbiztosabb oltalom alá helyhezteti. Declarálja, hogy az egész hatalmat, policziát, az ármádának s hadi állapotnak elrendelését maga kezeinél tartja meg.
Ezen ülést egy második beszéddel végzi bé, amellyben kijelenti, hogy az ő különös jóváhagyása nélkül egy határozás sem kaphat törvényerőt, s parancsolja a gyűlés minden tagjainak, hogy azonnal széltoszoljanak, s a következő nap minden status különösen, a néki rendelt helyütt gyűléseit ismét kezdje el.
A király eltávoztával ezen parancsolat ellenére is bentmaradnak a 3-ik status követjei. De Brézé, a ceremóniák nagymestere inti őket a széltoszlásra, „menjen az Ur”, – mondá néki Mirabeau – „menjen az úr, s mondja meg azoknak kik ideküldötték, hogy mi a nép akaratjánál fogva vagyunk itt, s el sem is hagyjuk hellyeinket, míg a bajonettek erőhatalma által el nem kergettetünk.”
A papság többsége egyesül a 3-ik statussal.
Szintúgy 47 tagjai a nemességnek egyesülnek. – Bailly előlülőnek hozzájok intézett beszédje. (Lásd Journal de Paris, No. 179.)
A papságnak és nemességnek hátralévő része végtére hasonlóul egyesül a 3-ik Renddel egy a királytól ugyanazon nap hozzájok intézett irat következésében. (Journal de Paris, No. 180.)
Egy nagy csoport erőhatalommal ment meg 11 katonát a franczia gárda regementtül, akik szolgálatbeli engedetlenség miatt fogva ültek a St. Germain de Prčs apáturság tömlöczében.
Több személlyek jelennek meg a nemzeti gyűlés előtt, s hogy ezen foglyoknak megkegyelmezzen a király, közbenjárásért esedeznek. A gyűlés evégett küldöttséget nevez a királyhoz.
Juigné párisi érsek egy királytól hozzá intézett irást közöl a gyűléssel, amellyben is tellyesíti a gyűlés kivánságát a király azon meggyőződéssel, hogy a rendnek Párisba leendő visszahozására intézett rendszabások foganatosságára hasonló ügyeléssel lesz a gyűlés.
Az orléansi herczeg előlülőnek kiáltatik, de el nem fogadtatik.
Lefranc de Pompignan vienni érsek neveztetik ki helyette. (2-ik előlülő.)
Mirabeau beszédje a nemzeti gyűlést és Parist környülvevő seregek eltávoztatása tárgyában.
Mirabeau ír e tárgyban a királynak.
Mounier a Centralis Bizottságnak (Central Auschuss) nevében jelentést tesz. Ezekre volt bízva a Constitutio munkájának elrendelése.
Necker és más ministerek szolgálatjukból elbocsájtatnak, az első Helvetiába utazik.
A lambesci herczeg, Royal Allemand nevő tulajdon regementjének fején, XV-ik Lajos piaczán kigúnyoltatik – ő lóháton bérohan a Tuilleriákba, mindenek nagy rettegésbe jönnek s futásnak erednek.
Éjjel a puskamívesek műhelyeik feltörettetnek, az őrsereg megtámadtatik s megverettetik.
A nemzeti gyűlés declarálja, hogy Necker és a több véle együtt elbocsájtott ministerek a nemzet tiszteletére s sajnálkozására számot tarthatnak.
St. Lázár háza kiraboltatik, a rablók megfutamodnak, az elő keritések (barričre) lángba boríttatnak, a lármaharang megvonatik. A garde-meuble feltörettetik, s az ott fekvő régi fegyverekből kiki kénye szerént vészen magának, hasonlóul az invalidus házba rejtett 30.000 puskák s hat ágyúk elfoglaltatnak, ollyannyira, hogy a következő nap 60.000 ember felfegyverkezve, béírva s osztályokra rendelve készen állana.
A Constitutio kidolgozására rendelt küldöttség tagjainak kineveztetése; ezen küldöttség tagjai
Champion de Cicé bordeauxi érsek,
Talleyrand-Perigord autuni püspök.
Le Chapellier és
Bergasse.
Több regementeknek Versaillesbe lett meghívása, Necker, Montmorin és de la Lucerne ministrek elbocsájtása, s ezek követőiről uralkodó rossz vélekedés olly tüzes mozgásba hozta Parist, hogy a lármaharangok megvonattatnának. Ezen jelre a főváros minden osztállyai gyűlésekbe egyesülnek, – zöld s azután háromszínű (fehér, veres és kék) kokárdák választatnak egyesülés jeléül, a Bastille ostromoltatik, a franczia gárda regementtől némelly katonák vezérlik az ostromot, – az említett vár ostrommal bévétetik, a vár igazgató de Launay a község házhoz vonczoltatik, s a grádicson meggyilkoltatik, a párisi prévôt de marchards (Schultheis), Flesselles pisztolylövéssel megölettetik, feje levágattatik, s a Launay fejével együtt nyársakra szúrva szélthordatik a városban.
(„A világ egy hellyén sem akad ahhoz hasonló látvány, mint mikor Paris valamelly nagy indulat által mozgásba hozatik, mert egy városban sem történik a communicatio olly sebessen, sehol sem látszik az érzések hasonló munkássága. Paris dugva van Francziaország minden részeiből való polgárokkal, s ezen különböző characterek öszvefolyásából egy nemzeti character ered, amelly bámulásra méltó tüzessége által magát megkülönbözteti. Amit ők akarnak, már megvan.” Rabaut de St. Etienne, a megjelölt helyen.)
Bailly a párisi mairré és La Fayette generalis a parisi miliczia general fővezérjévé választatik.
Lázadás és zavar Parisban, – a királyi herczegek és sok más nagyok kiköltöznek. (Emigrant.)
A nép gondja lecsendesítése végett a király Parisba megy a községházához. – Bailly beszédet tart a királyhoz. (Journal de Paris No. 200.)
Herczeg Liancourt (3-ik) előlülője a nemzeti gyűlésnek.
Foulon s a veje Berthier parisi intendant a néptől megölettetnek.
Paris szükölködni kezd az élelemben.
Necker visszatér Parisba.
Necker a közönség házához megy, holott is a jó elfogadást azon kérelemre használja, hogy az egybengyűlt választóférfiaktól a parisi generalitás commendánsának Besenval úrnak hazájába, Helvetiaba leendő szabad visszatérésére engedelem engedtessen, s hogy útjában hallott minden erőhatalmaskodásoknak vég vettessen. A választó férfiak gyűlése egy ezen kívánságnak megfelelő határozás által közönséges bocsánatot hirdet, s minden erőszakos tetteket s a közcsöndességet háborgatható kicsapongásokat megtilt.
Azonban némelly districtusok ellentmondása közbenjöttével kénszerítve látják magokat a választó férfiak határozásokhoz azon magyarázatot ragasztani még aznap estve: hogy mindazok, akik a nemzeti felségsértés bűnjével vádoltatnak, vagy idővel vádoltatándanak, a közbocsánatban nem lehetnek részesek, ezen kinyilatkoztatás által Besenval is kirekesztetik az amnesztiából.
A Nemzeti Gyűlés jóváhagyja ezen választó férfiak által adott megvilágosítását az érdeklett határozásnak s végezést hoz, hogy Besenval elfogattatása helyéhez legközelébb fekvő egy városba, elegendő őrizet alatt biztos hellyre vitessen.
A St. Denis-i maire megölettetik.
Le Chapellier (4-ik) előlülője a Nemzeti Gyűlésnek.
Champion de Cicé bordeauxi érsek s a Nemzeti Gyűlés egyik követtagja Barentin úr hellyében nagy pecsét őrré, Gróf le Tour du Pin hasonlóul követ a gyűlésnél Puisegur helyébe hadi ministerré, és Gróf St. Priest Villedeuil helyett a Királyi Ház ministerévé választatik.
A Nemzeti Gyűlés minden privilegiumokat eltöröl.
Gróf Lally-Tolendal javallatára XVI. Lajos királyt a franczia szabadság visszaszerzője titulusával tiszteli meg, s Te Deumot rendel.
Határozás, 4 1/2 perczentumra felállítandó 30 milliom kölcsönzés eránt.
Liancourt herczeg a gyűlés követjeinek fizetést rendeltetni javasol.
Ezen javallat a Gyűlésben siker nélkül marad, de a Bureauxban elhatároztatik, hogy minden követnek napi bére 18 livrék légyenek. (Journal de Paris No. 226.)
A Gyűlés felmegy a királyhoz, ki is az ajánlott titulust elfogadja.
Te Deum a versaillesi udvari kápolnában.
Gróf Clermont-Tonnerre (5-ik) előlülő.
A nyomtatás szabadsága elhatároztatik.
A 30 milliom kölcsönzés bévégzettnek lenni jelentetik, s egy más, félig pénzben, félig más javakban felveendő, s 80 milliomot teendő határozatik, amellynek közelébbi czélja s hová leendő fordítása a végrehajtó hatalomra bízatik. – A király 28-iki kinyilatkoztatása által annak kamatját 5 perczentumra határozza.
De la Luzerne langressi püspök (6-ik) előlülő.
A Constitutio kidolgozására rendelt tagok mindnyájan demissióikat béadják.
Necker ír a Gyűlésnek, s általküldi az absolutum és suspensivum veto felől a királyhoz intézett jelentését, – ő maga az utolsót fogadja el.
A Gyűlés ezen jelentést nem akarja olvastatni, de a suspensivum vetot elfogadja.
Gróf Clermont-Tonnerre másodszor (7-ik) előlülő.
A 4-ik augustusban tett áldozatok (a pvivilegiumok eltöröltetése) 15 czikkellyekbe foglaltatnak, s a királynak elfogadás végett bémutattatnak.
A király minden czikkellyre írott észrevételeket tesz.
A Gyűlés ezen czikkellyeknek elfogadását s az egész országban leendő kihirdettetését sürgeti.
Necker beszédje a patrioticus adó felől. (Ezen adó 6-ik októberi határozás által a jövedelem 4-ed részében állapíttatik meg.)
Első jelentése a gyűlésnek committenseikhez, – Mirabeau munkája.
Az emberi jussok megmagyarázása s a Constitutio 19 czikkelyei kiadatnak a Gyűlés által.
A versaillesi testőrző sereg vendégséget ád a flandriai regiment tisztjeinek, s más katonai személyeknek, holott igen vigyázatlan beszédek fordulnak elő, felszúrják a fehér kokárdát, s a nemzetit lábbal tapodják. (Journal de Paris, No. 281.)
Marat a Nép Barátja czímű folyóírás szerzője, a közönség képviselői által dennunciáltatik.
A testőrző sereg orgijája, az emberi jussok magyarázatának s a Constitutio czikkelyeinek elfogadása eránt kinyilatkoztatott ellenkezése a királynak, a királynak Metzbe való viteléről terjedett hír, (amelly többeknek vélekedések szerént csak azon czélból hiresztetett, hogyha az udvar kénszerítve a környülállásoktól ezen lépést választaná, az orléansi herczeg az ország general lieutinántjává neveztethessen,) – de mindezeknél inkább az élelem terhes szűkölködése Parisban s a közel környéken, egy nagy lázadás kiütésére ád alkalmatosságot, a városi nép seregestül tódul Versaillesbe a királynak elhozatala végett. A Municipialis Tanács La Fayettet megbízza ezen sokaságnak vezérletére, mellyeknek utána a nép nagyszámú ágyúkkal indul el.
A testőrzők közül több személyek megölettetnek, a királyné ajtaja előtt s lenyakalt fejeik póznákon, lánczokon hurczoltatnak.
A király minden feltétel nélkül elfogadja az emberi jussok magyarázatját, s a Constitutio czikkelyeit, egyszersmind Parisba leendő menetelét kinyilatkoztatja.
A Versaillesbe dühhel telve érkezett sokaság örömrészegülve tér vissza Parisba, ahová a királyt, királynét, dauphint és a királyi familiát vivő kocsikat kíséri.
Az egész sokaság a Közönség Házához megy. – Bailly beszédje a királyhoz. (Journal de Paris, No. 283.)
Az orléansi herczeg Angliába utazik azon szín alatt, mintha különös követség bizatott volna reá az udvartól a nagybritanniai felséghez. (Journal de Paris, No. 290.)
A Châtelet megbízatik a nemzet fölsége megsértése bűneinek kinyomozására.
Első ülése a Nemzeti Gyűlésnek Parisban.
Egy kenyéruzsorával hamisan vádoltatott pék a nép által felakasztatik.
Martial törvény az öszvesereglések ellen (gegen die Zusammenrottung).
Határozás, mellynél fogva minden papjószágok a nemzet tulajdonának lenni határoztatnak, ellenben hogy a nemzet köteles lesz az isteni szolgálat szokott költségeit viselni, a papokat fizetni, s a szegények segélléséről gondoskodni. A lakást s az ahhoz tartozó kerteket ide nem értve, egy-egy plebános fizetésének minimumja 1200 livrékre határoztatik.
(„A jószágak eladattatása határozásán bosszankodó, s puszta bérfizetésre lett szorítása miatt elkedvetlenedett papság minden ellenmódokat megpróbált, minden rugó ereket mozgásba hozott, s talán sikerült volna is szándéka, ellentmondása, ha ezen újítással a föld népére nézve olly igen kedves dézma eltöröltetés nem lett volna egybeköttetve. A Nemzeti Gyűlést vallásrontása vádjával vádolta. Csaknem minden káptalan béadta ellentmondását. Sok püspökök lázasztó főpásztori levelekkel öntötték el megyéiket, a gyávák megrettentése végett egy bullát igyekeztek nyerni a római udvartól s vatikáni mennyköveket sodorni a Nemzeti Gyűlésre, de ezen Gyűlés a pápával fentálló s fentartani kívánt egyesülés örökös emlegetésével s ősi hitjéhez mutatott ragaszkodásával megtört a pártütést.” Rabaut, a jelzett helyen.)
Minden parlementumok vacantiába helyheztetni rendeltetnek.
A Nemzeti Gyűlés elhatározza, hogy a roueni Vacations Kamara egy lázzasztó végzése a Châtelet elébe hozattasson, s a király egy új roueni Kamara kineveztetésére megkérettessen.
IX-ik Károly, vagyis: Bertalan éjtszakája – egy szomorújáték Chéniertől. (A püspökök egy kiküldöttsége megkéri a királyt ezen darabnak a játszószínen leendő előadása megtiltására.)
A Metzi Parlamentum azon tagjai, akik a 3-iki határozás ellen béadott ellentmondásban részesültek, a Nemzeti Gyűlés korlátjai elébe idéztetnek.
Boisgelin aixi érsek (12-ik) előlülő.
A Metzi Parlamentum visszahúzza a 3-iki határozás ellen volt tanácskozását.
Elhatároztatik, hogy Corsica szigetje jövendőre Francziaország egy elválaszthatatlan részét tegye, s a király minden határozásait a Nemzet Gyűlésnek oda elküldeni s végrehajtatni köteleztessen.
Freteau (másodszor) 13-ik előlülő.
A touloni nyughatatlanságok iránt végzés hozattatik.
Reubel javallatot tész, hogy notariusoktól azon házak iránt, ahol tudtokra arany s ezüst lerakások vannak, kinyilatkoztatás kivántasson, s hogy ezen kincs egy közönséges kölcsönözésre fordíttasson.
A rendkívül való cassának felállítása eránt határozás.
Béhozatnak az assignaták.
Desmeuniers (14-ik) előlülő. – Francziaországban nincs többé rang s születési különbség.
Monsieur, a király testvére a község házához jön, hogy magát a mult nap elfogattatott de Favras úrral levő egybenköttetései eránt kinyilatkoztassa. A herczeg beszédje a községhez. – Maire Bailly feleletje. (Journal de Paris, No. 364.)
Epimenidesnek felébredése Parisban. Vígjáték Flinstől.
Abbé Montesquiou (15-ik) előlülő.
Raynal ellentmond azon hírnek, mintha ő lenne szerzője egy az ő neve alatt a Gyűléshez intézett iratnak. (Journal de Paris, No. 20.)
Minthogy a rennesi Vacations Kamara ellenkezett az 1789-iki 3. novemberben hozott határozás eránt költ pátensek béregestrálásában, azért annak tagjai a gyűlés korlátjai elejébe idéztetnek. – A Kamara előlülője, de la Houssain itt egy beszédet tart, s a Nemzeti Gyűlés ezen parlementaris tagoknak viseletjeket s mentségeket helytelennek találván, őket minden közhivatalokra alkalmatlanoknak ítéli.
A bérlett testőrző sereg nagyrésze lázzasztás czéljából az elysiumi mezőkön öszvejönni szándékozván, La Fayette némelly gyalog és lovas osztályokat vezérel ellenek, s a fegyverletételre kénszeríti.
De Favras akasztófára ítéltetik.
A gonosztevők atyjafiaira háromló előítélet eltörlése eránt hozott határozás.
Agasse testvérek az esconto cassára tartozás hamis actiák csinálása miatt akasztófára itéltetnek.
Marat elfogattatása parancsoltatik. (Journal de Paris, No. 140., lásd 3. october 1789.)
Bureau de Pusy genie tiszt (17-ik) előlülő.
Minthogy a rennesi Parlamentum azon tagjai, akik az új Vacations Camara tagjaivá nevezetteket a király által, ezen hivatalt el nem fogadták, a Nemzeti Gyűlés egy provisorius törvényszéket nevez Rennesbe, de Talhouet előlülése alatt.
A király a gyűlésben személyesen kinyilatkoztatja, mennyire erősen kivánna minden embert meggyőzni afelől, hogy az uralkodó s a nemzet képviselői egy czélra törekedjenek, hogy a constitutionalis szabadságot, amint azt önnön gondolkozásával megegyező kívánsága a nemzetnek meghatározta, védni, s a királynéval egyetértőleg fiának eszét s szívét a környülállások által eléhozott új polgári alkotmányhoz alkalmaztatni igyekezni fog.
A rennesi Parlamentum azon tagjai, akik az új Vacationalis Kamara tagjaivá kineveztettek, minden activus polgári jussokból kirekesztetteknek itéltetnek ellenkezések miatt.
Második hivatalos jelentése a Nemzeti Gyűlésnek a franczia néphez, végbenvitt munkái felől. Szerzette Talleyrand Perigord autuni püspök. (Lásd september 24. 1789.)
Talleyrand Perigord (18-ik) előlülő.
2-ik Jósef császárnak halála.
Az ország némelly tartományaiban kiütött békételenségek lecsillapítása módjairól tartott egy tanácskozásban ezeket mondja La Fayette: A békételenségek üdeje már elmúlt, ellenben hogy a revolutio végbe vitethessen azon időben, midőn minden merő szolgaság volt, a lázadás egyike lett légyen a legszentebb kötelességeknek. (Journal de Paris, No. 52.)
Francziaország 83 departamentekbe osztatik. (Lásd: Collection des Décrets, Thomus 2, pagina 131.)
Montesquiou apátur másodszor (19-ik) előlülő.
Besenval, Barentin, d’Antichamps, Broglie és Puisegur urak az ellenek béadott vád alól a Châtelet által feloldoztatnak.
A bordeauxi Parlamentum Vacationalis Kamarájának az 1789 october 3-án költ határozás eránt széltbocsátott pátensek béregestrálása tárgyában mutatott ellenkezése miatt ezen Kamara előlülője a gyűlés korlátjai elébe idéztetik.
A Veres Könyv köztudomásúvá tétetik.
Rabaut de St. Etienne (20-ik) előlülő.
A feudalis jussok eltöröltetése. Ezeknek nagyrésze minden pótlás nélkül eltöröltetik, némellyek visszaválthatóknak itéltetnek.
Danton és St. Aubin elfogattatni rendeltetnek. (Journal de Paris, No. 140.)
A nemzeti jószágoknak 400 milliomokig leendő eladása eránt hozott határozás.
Baro de Menou (21-ik) előlülő.
Daugeard, a bordeauxi Kamara előlülője megjelen a korlátok előtt.
A papság adósságai nemzeti adósságoknak lenni kinyilatkoztatnak.
A parisi nemzeti testőrző sereg között egy bataillon veteránusok állítják fel magokat, 664 vénekből áll a számjok, – felállása felől kiküldöttség által tudósítja a Nemzeti Gyűlést.
Maury apátúr és Vicomte Mirabeau a gyűlésből lett kimenetelekkor a néptül fenyegettetnek, az első visszafordulván az őreá tolongó sokasághoz „és ha laternisiroznátok – mondá – mégsem látnátok világosabban” –. Senki sem felel. Tanácskozás alá vétetik azon kérdés, valjon lehet-é a catholicus vallást nemzeti vallásnak declarálni. A Gyűlés kinyilatkoztatja, hogy ezen tárgyat tanácskozásba venni hatalmába nincsen.
Az assignaták száma, formája és készítése felől hozatik határozás.
Franklin halála. (Journal de Paris, No. 163.)
Minthogy némelly követeknek követség idejök végefelé jár, a constitutionalis kiküldöttség javallatot tész, hogy a gyűlés a Constitutio tökéletességre hozatala előtt meg ne újíttathasson. Mirabeau támogatja ezen javallatot. „Esméritek – úgymond – a római ékesenszóló azon vonását, aki hogy hazáját egy nagy öszveesküvéstől megmenthesse, túlhágott a törvények által adott hatalom határjain. Egy alattomos fortélyu tribunus esküvésre szorította őt, hogy megtartotta azon határokat. Esküszöm – úgymond a nagy férfiu, – esküszöm, hogy megmentettem a hazát.” „Uraim, – folytatá Mirabeau a baloldalhoz fordulva – esküszöm, hogy a közügyet megmentettétek.”
Corsicának egy kiküldöttsége Paoli vezérlése alatt megjelent a Nemzetgyűlés előtt.
Marquis de Vicieu (23-ik) előlülő.
Goutes apátur argilliersi plébános beziersi követ képviselőjének neveztetik.
A nemzethez intézett harmadik jelentése a Gyűlésnek, az assignaták béhozása eránt, szerzette Montesquiou (lásd 11. febr. azon esztendő.)
Thouret másodszor (24-ik) előlülő.
A montaubani patrioták meggyilkoltatása. (Journal de Paris, No. 138. és 205.)
A Danton és St. Aubin ellen rendelt elfogattatás a Constitutioval ellenkezőnek ítéltetik. (Journal de Paris, No. 140.)
Határozás, melly által megállapíttatik, hogy a hadfolytatás s békességkötés jussa a nemzetnél legyen.
Ezen kérdés vitatása alkalmával Mirabeau azon vélekedésben volt, hogy ezen jusba a király is béfollyon. – Barnave applausussal czáfolta meg amannak systemáját. „Engem is – úgymond Mirabeau – engem is diadalban akartak kevés napok előtt hordani, most minden utczákon azt kiabálják, Gróf Mirabeau nagy áruló, valóban nem volt a tanításra szükségem, hogy azt tudjam, hogy a capitóliumtól a tarpeji szirtig csak egy lépés van.”
Lafayette és adjutánsa Romeuf életek veszedelmekkel szabadítnak meg egy tolvajt az őtet akasztani akaró nép kezei közül.
Beaumetz (25-ik) előlülő.
A nemzeti cocárdát tárgyazó proclamatiója a királynak.
Egy a Nemzeti Gyűléshez intézett királyi levél, mellyben is házának elrendelését s költségeit meghatározza, s civil listájára 25 milliom livréket kíván. – Azonnal decretáltatik.
Mirabeau Franklin halálát béjelenti a Nemzeti Gyűlésnek. Javallatára három napi gyász határoztatik.
Határozás, melly által a nemesség s az avval egybenkötött titulusok, megtiszteltetések (rendek, czimerek, livrék etc.) eltöröltetnek.
De St. Fargeau (27-ik) előlülő.
De Bonnai másodszor (28-ik) előlülő.
A békebíráknak béhozása elhatároztatik.
Decretum, melly által az acatholicusoknak a Nantesi Edictum visszahúzása alkalmával kivándorlott elejeknek jószágai visszaadatni rendeltetnek.
Az orléansi herczeg visszajön Angliából. (Lásd: 14. october 1789.)
Polgári alkotmánya (Constitutioja) a papságnak. (Sactionáltatik augustus 24-én 1790.) (Collection des Décrets, Tomus IV, pagina 63.)
Közönséges szövetség ünnepét ülik a francziák a parisi Mars mezőn.
Publicus mulatságok Parisban a szövetségesek megtiszteltetésekre.
Treilhard (29-ik) előlülő.
A Gallerie de bled rotondájában halotti beszédet tart abbé Fauchet Franklinra.
Dandré Alix parlamentaris tanácsos (30-ik) előlülő.
Martinique szigetjén kiütött lázadás jelentetik a Gyűlésnek.
14.000 voksolók közül 12.550 vokssal Bailly, parisi mairnek választatik.
Boucher-d’Argis hivatalos jelentője az 1789-iki 5-ik octoberi eseteknek, elébe terjeszti a gyűlésnek a Châtelet által végbevitt vizsgálódásokat e tárgy iránt.
„10 holnapi vizsgálatok után jövünk – úgymond – széltszakítani a királyaink palotájában véghezvitt gonosztettek fedező fátyolát. Le voilŕ donc connu, ce secret plein d’horeur.”
A Nemzeti Gyűlés megsemmisíti a parisi Parlementnek 1781-ik esztendei majus 21. abbé Raynal elfogattatására adott parancsolatját.
A Király, Chateauvieux és Schveizer nevű 3 regementek s a Mestre de Champ lovasság fellázad Nancyban. – Ezen pártütők fejei biróiképp üldöztetni rendeltetnek.
Bouillé generalis linia katonasággal s a metzi nemzeti testőrző sereggel Nancy ellen megy. Ezen városnak egyik kapuja a Chateauvieux regementjével volt megrakva, amelly is tüzet ád a közelgető osztályokra, ezek visszaadván a tüzet, rohanást tesznek, s a Chateauvieux regementjét visszavonulni kénszerítik.
A király regementjének egy fiatal tisztje, Desilles egy ágyú szájának elejébe áll, amellyet a pártütők el akarnak sütni, s négy puskalövéssel megölettetik. (Journal de Paris, No. 296.)
Necker leteszi a financzia főintendantjának hivatalát s helvetiai jószágába, Corpetre megy.
Ezen alkalommal tett írása a Nemzeti Gyűléshez. (Journal de Paris, No. 248.)
Decretum, melly által az igazság kiszolgáltatásának módja elhatároztatik, s ezen holnap 30-ától minden Parlamentumok hívatalok folytatásától eltiltatnak. (Collection des Décrets, Tomus IV. pagina 34.)
Bureau de Pusy másodszor (33-ik) előlülő.
Halotti ünnep a Mars mezején Parisban, a Nancy előtt elesett polgárokért.
Az 1789-iki 5. és 6-ik octoberi történetek eránt végbement büntetőprocedura következésében a Châtelet által béadott jelentésre elhatároztatik, hogy Orléans és Mirabeau ellen semmi vádnak helye nincs.
A toulousi Parlament Vacationalis Kamarájának tagjai a 7-ik septemberi decrétumnak, ugyanazon holnap 25. és 27-ik napjain költ határozásaik által ellentmondanak, – emiatt azon tribunálnak elébe rendeltettek idéztetni, amelly haladék nélkül ki fog neveztetni a nemzetsértés bűnjeinek megbírlásokra.
A Châteletnek adott azon teljhatalom, hogy a nemzet felsége megsértéseinek bűnjei felett itélhessen, visszahuzatik. (Lásd: 14. october 1789.)
De la Lucerne helyébe de Fleurieu neveztetik tengeri miniszterré.
Decretum, melly által a király megkérettetni rendeltetik, hogy az Elsátiában residens herczegekkel tractatusokba lépjen.
A parisi Departement választó gyűlésének kezdete, a bírák, azoknak képviselői s a Departementum igazgatóinak választása végett. (Journal de Paris, No. 50.)
Ezen gyűlés nevezi ki a parisi püspököt és plébánosokat is.
Kettős viadal Castries (herczeg) és de Lameth Károly deputatus között.
Az elsőnek hotelje kiraboltatik.
La Tour du Pin helyében Duportail neveztetik hadi ministerré.
Lameth Sándor (38-ik) előlülő.
Champion de Cicé bordeauxi érsek nagy pecsétőr hellyébe Duport de Tentre neveztetik.
Decretum, melly által elhatároztatik az esküvés formája, mellyet minden közhivatalban lévő pap letenni tartozik.
Lambert hellyébe De Lessart neveztetik a financziák general controlleurjévé.
Decretum, melly által elhatároztatik, hogy a papság pensiói pontosan fizetessenek.
Petion de Villeneuve (39-ik) előlülő.
A Nemzeti Gyűlésnek jelentés tétetik az aixi zavarok eránt.
Bonnai harmadszor választatik előlülővé, de el nem fogadván a tisztséget,
D’André másodszor (40-ik) előlülővé választatik.
J. J. Rousseaunak egy emlékszobor rendeltetik a nemzet költségén.
Decretum, melly által a hasznos találmányok szerzői az azok eránt birandó tulajdonosi jussról bizonyossá tétetnek
Emmery másodszor (41-ik) előlülő.
Negyedik hivatalos jelentése a Nemzeti Gyűlésnek a nemzethez a papoknak polgári alkotmányokrul, szerzette Mirabeau (lásd: 3. Majus 1791.).
Abbé Gregoire embermenilli plébános, Nancy-i deputatus (42-ik) előlülő.
Clermont Tonnerre gróf egy „monarchicus” club előlülőjévé választatott.
Sk. ered. Orsz. Széchényi Könyvtár.
Kézirattár Oct. Hung. 604. sz.
A kézirat itt végződik, de lap alján; az eredetiben valószínűleg folytatódott.
Egybekötve a kézirattal egy német nyelvű töredék Kossuth kézírásával: Ursachen und Entwickelung der französischen Revolution, 16 kisalakú oldal, befejezetlen. A cím alatt a szerző, ill. a forrásmunka címe olvashatatlanul ki van húzva. A kézirat nyelve kifogástalan irodalmi német, nyilván másolat lehet, s nem Kossuth saját alkotása.