A jobb napokat látott nép esedezése a szabadulásáért.
Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.
Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; [Zsolt. 74,1.] a ki Kérubokon ülsz, [2 Sám. 6,2. Zsolt. 99,1.] jelenj meg fényeddel!
Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd [Ésa. 60,3. Zsolt. 44,4. 118,27.] a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, [Zsolt. 102,10.] s könyhullatások árjával itatod meg őket.
Perpatvarrá tevél [Zsolt. 44,14. 79,4. 137,7.] minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
Égyiptomból [Ésa. 5,1. 7.] szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái.
Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
Miért rontottad el annak [Ésa. 5,1-7.] gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg [Ésa. 64,9-12.] e szőlőtőt!
És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
Elégett a tűzben, levágatott; [2 Kir. 17,6.] arczod haragjától elvesznek.
Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.
Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!