Izráel népének lelki paráznasága, büntetése; végre Istennel való újra egyesülése.
Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arczáról, és az ő paráznaságát emlői közül;
Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal.
Sőt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ők [rész 5,7.] is.
Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, a ki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és [Jer. 44,16. 17.] italomat.
Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg [Jób. 19,8. Siral. 3,7. 9.] ösvényeit.
És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:
Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ők a [Ezék. 16,16-19.] Baálra költöttek.
Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna.
És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki [Ezék. 16,37-42.] az én kezemből.
És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe [Siral. 1,4.] napját.
És elpusztítom szőlejét és fügefáját, a melyekről ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretőim adtak nékem, [vers 4. Ésa. 5,5. 6.] és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket.
És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyaklánczát, és elment szeretői után, rólam [Ezék. 16,1.] pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr.
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, [Ezék 20,35.] és szívére beszélek.
És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét [Józs. 7,26. Ésa. 65,10.] a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, [2 Móz. 15,1-22.] mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.
És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.
És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, [Zak. 13,2.] hogy azoknak neve se említtessék többé.
És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást [Jób. 5,23. 24. Ezék. 34,25. 39,9. 10. Ésa. 2,4. Mik. 4,34.] adok nékik.
És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;
A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.
És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, [Róm. 9,25. 1 Pét. 2,10.] és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!