Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből [Péld. 15,9. 1 Tim. 6,11. 2 Tim. 2,22. Ésa. 48,1.] kiásattatok!
Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, [Zsid. 11,11. 12. Ezék. 33,24. Malak. 2,15.] a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.
Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és [1 Móz. 2,8-10.] kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!
Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, [rész 42,6.] és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és [rész 2,3. 4.] karomba vetik reménységüket.
Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst [Zsolt. 102,27. 103,17-20. 118,6. Máté 5,18. 1 Ján. 2,17. Ésa. 40,6-8.] elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.
Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! [Zsolt. 37,31.] ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!
Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom [rész 50,9. 10.] nemzetségről nemzetségre!
Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot [2 Móz. 14,28. Ezék. 29,3. Bir. 5,12. Ésa. 43,16. 17. Mik. 7,15.] kivágta, és a sárkányt átdöfte?
Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!
Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és [rész 35,10. Zsolt. 126,1. 2.] örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!
Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? [rész 40,1. 6.] ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!
Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget [Zsolt. 104,2.] kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?
Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, [Zak. 9,11.] kenyere sem fogy el:
Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak [2 Móz. 14,21.] habjai; seregeknek Ura az Én nevem?
És adtam beszédemet a te szádba, és [rész 49,2. 3. 50,4. 5.] kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!
Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, [rész 52,1. 2 Kir. 25,1-22. Ésa. 29,9. Jer. 25,10. 49,12. 51,7. Siral. 4,21. Abd. 1,16. Ezék. 23,31. Jel. 14,10.] ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!
Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.
E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?
Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek [Siral. 2,19. 4,1. 2. 3.] feddésétől.
Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, [rész 29,9.] de nem bortól!
Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, [vers 17.] nem iszod többé azt meg!
És adom azt nyomorgatóid kezébe, a [rész 47,6-15. Zsolt. 129,3.] kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!