Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig [1 Kir. 12,13. 16. 19.] támaszt haragot.
A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján [rész 13,16.] pedig bolondság buzog ki.
Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, [rész 5,21. Jer. 16,17.] nézvén a jókat és gonoszokat.
A nyelv szelídsége [rész 13,14.] életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
A bolond [vers 10.] megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig [Jak. 5,1-4.] háborúság.
A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak [vers 2.] pedig elméje nem helyes.
Az istentelenek áldozatja [Ésa. 1,11. 15. Ámós 5,21-24.] gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a [vers 5.] fenyítéket, meghal.
A sír [Jób 26,6.] és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az [Jer. 17,9. 10.] emberek szíve.
Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.
A vidám elme megvidámítja [vers 15. 17. 22.] az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.
Jobb a kevés az Úrnak [Zsolt. 37,16.] félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
Jobb a paréjnak [rész 17,1.] étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.
A haragos férfiú [rész 26,32.] szerez háborúságot; a hosszútűrő pedig lecsendesíti a háborgást.
A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
A bölcs fiú örvendezteti [rész 10,1. 23.] az atyját; a bolond ember pedig megútálja az [rész 19,26.] anyját.
A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs [rész 11,14.] tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek.
Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!
Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
A kevélyeknek házát [rész 2,21. 22. 14,11.] kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát.
Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; [rész 6,16. 18.] de kedvesek a tiszta beszédek.
Megháborítja az ő házát, a [Zsolt.15,5.] ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az.
Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
Messze van az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig [Zsolt. 145,18. 19.] könyörgését meghallgatja.
A szemek világa [rész 25,25.] megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat.
A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
Az Úrnak félelme [Jób 28,28.] a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az [rész 18,12.] alázatosság.