Az apostolok kiküldetése; Heródes vélekedése a Krisztusról; az öt kenyér csodája. Kicsoda a Krisztus? Kinek-kinek magát megtagadni; Krisztust nem kel szégyelni. Egy ördöngős meggyógyíttatik. Ki a nagyobb? A samaritánusok Krisztust nem fogadják be. Krisztust mint kell követni.
Minekutána pedig [Mát. 10,1-15. Márk 6,7-13.] összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
És monda nékik: Semmit [rész 10,4.] az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek [Mát. 10,14. Csel. 13,51.] le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök.
Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
Meghallá pedig Heródes [Mát. 14,1. 2. Márk 6,14.] a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.
Visszatérvén [Márk 6,30. 32.] pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.
A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda [Mát. 14,15-21. Márk 6,35.] néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.
És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.
És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond [Mát. 16,13-20. Márk 8,27-30.] engem a sokaság?
Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; [vers 7. 8.] némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek [Mát. 16,20. Márk 8,30.] ne mondják;
Ezt mondván: Szükség az ember Fiának [rész 18,31. 24,7. Mát. 16,21. 17,22. 20,18. 26,57. 67. 27,34. 35. 50. Márk 8,31. 9,31. 10,33.] sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam [rész 14,27. Mát. 16,24. Márk 8,34.] akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.
Mert a ki meg akarja tartani [rész 17,33. Mát. 10,38. 39. 16,25. Márk 8,35. Ján. 12,25.] az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.
Mert mit használ az embernek, ha mind e [Mát. 16,26. Márk 8,36.] világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
Mert valaki [rész 12,19. Mát. 10,33. Márk 8,38. 2 Tim. 2,12.] szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő [Mát. 16,27.] dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg [Mát. 16,28. Márk 9,1.] nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
És imádkozása közben az ő orczájának [Mát. 17,1-8. Márk 9,2-13.] ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn.
És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz [Ésa. 42,1. Mát. 3,16. 17. Ján. 3,16. 2 Pét. 1,17.] én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok [Mát. 17,14-21. Márk 9,14-29.] nép méne elébe.
És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.
És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.
Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:
Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia [Mát. 17,22. 23. Márk 9,31. 32.] az emberek kezébe fog adatni.
De ők [Márk 9,32.] nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.
Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki [rész 22,24. Mát. 18,1-5. Márk 9,33. 34.] nagyobb közöttük.
Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem [Mát. 18,5. 25,40. Márk 9,37. Ján. 13,20.] befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket [Márk 9,38.] űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs [Mát. 12,30. Márk 9,40.] ellenünk, mellettünk van.
Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.
De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.
Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is [2 Kir. 1,10. 12.] cselekedett?
De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek [Mát. 5,44. 45.] van ti bennetek:
Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse [Ján. 3,17. 1 Tim. 1,15.] az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
Lőn pedig, mikor menének, valaki monda [Mát. 8,19. 20.] néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
Monda pedig másnak: Kövess engem. Az [Mát. 8,21. 22.] pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút [1 Kir. 19,19. 20.] vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.