CHARIVARI
CHARIVARI
A napokban egy felvidéki sonkolyos tóttal beszélvén, alkalmat vettem magamnak szabadságharcunk célja- s ügyünk végdiadaláróli gondolkodását kitapogatni. Az eredmény igen kedves, igen meglepő volt.
De halljuk a párbeszéd nevezetesebb részeit.
Ő: Uram! a kusza kakas győzött, nekünk magyaroknak is győznünk kell.
Én: Hát mi köze a kusza kakasnak a mi győzelmünkhöz?
Ő: No hát a minapában, midőn – mint mondják – tiszteletes Hurban óbester uram Tiszolcon volt, elment egy jövendőmondó vénasszonyhoz, hogy nekie vesse ki, miszerint Windisch-Graetz győz-e, vagy Kossuth? A banya engedett kívánságának. Emeltetett vele. S mit mondott a kártya? Azt, hogy „kilenc kakast kerítsen tiszteletes óbester uram, s nevezze el azokat a magyar és a német vezérek neveivel. Ekkor vessen elibök egy marok zabot, s amelyik párt, vagy pártbeli elveri a másikat a prédáról, az leend a győztes.”
Minden az utasítás szerint tétetett; de mégsem minden, mert vitézlő tiszteletes uram a kilenc kakas közül nyolcat ütött osztrák generálokká, egyedül a kilencediket, azt is egy kuszát, melyet Kossuthnak nevezett, jelölvén ki a magyar sereg képviselőjeül.
Ekkor a vén banya zabot vetett a sarkantyús hősöknek. Az osztrák generálok a prédát körülhemzsegik, Kossuthot egészen kiszorítván körükből. De Kossuth azért nem jő zavarba. Mit csinál hát? egyet gondol, egyszer, mint a villám a többiek közé, a zab tetejére pattan, s a konfúzióba jött generálokat (Windisch-Graetzet, Jellasicsot, Schlicket és a többit) mint a szél a polyvát egy perc alatt szétszórta.
Ez a kusza kakas győzelme, uram!
Így veri szét Kossuth a mi ellenségünk seregét. Amen.
A felvidéki tótság egészséges szellemének, jó gondolkozásának ismertetésére ennél hitelesebb dokumentum nem kell.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
