Inség.
Inség.
Pedig nehéz csapással látogatta meg az Úr e serény népet 1794-ben. Az iszonyu szárazság miatt se nem kapáltak, se nem vetettek és arattak, se nem kaszáltak; a leperzselt mezők parlagon hevertek s a lakosság bánatában ki sem mozdult hajlékából, a mi a földmívelő és marhatenyésztéssel foglalkozó népre lesújtó állapotot idézett elő. Nagy drágaság keletkezett, majd ínség fenyegette a lakosokat. Ismét a vármegye jósága enyhíti meg a lakosok ínségét, atyai jósággal gyámolítják őket a földesurak.
Az ínség idején tapasztalták valójában a szőlőtelepítésnek hasznos voltát, minélfogva még ez évben nyer a lakosság engedélyt a tokaji-út mentén fekvő egyes homokterületek beültetésére.
Az előljárók gondosságára vall az az intézkedés, hogy állandó lakosokul csak annak engedték meg a letelepedést, aki hat éven át már a városban szolgált vagy zsellérképen tartózkodott s becsületes viselete, józan élete által magát a befogadásra méltónak mutatta.
Az 1797-iki aszály ismét tönkre tette a lakosság reményét s újabb szükség forrásává lett; még a Szarvassziget és Bojtos (nem Bujdos!) tavak is kiszáradtak, s hogy ivóvizhez jusson a nép, jóval mélyebbre kellett a kútakat leásni az eddigieknél.
Nem kevésbé volt terméketlen és szegény az 1798-ik év is, a megújuló szárazság miatt.
A közjövedelem szaporítása czéljából a megye elhatározza azt, hogy Nyíregyházán s egyéb községek határában fekvő homokterületeket eperfákkal ülteti be és a selyemtenyésztést honosítja meg, mi végből elrendeli az élő eperfák összeírását. Nyíregyházán 5082 darabról tétetik említés.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
