Dessewffy-rokonokkal perek.
Dessewffy-rokonokkal perek.
Legtöbb bajt és kellemetlenséget okozott e tekintetben Dessewffy Lajos gróf, ki a birtok örökáron való eladása ellen tiltakozó okiratot állított ki a jászói konvent előtt 1811. febr. 11-én. Ez okirattal jelent meg márcz. 10-én a nyíregyházi bírák előtt, perrel fenyegetvén a várost, ha vele 106külön ki nem egyezik s nem kevesebb, mint 80 ezer Rf.-ot követelt az őt illető örökjog megváltásáért. A város nyugodtan óhajtván birtokát élvezni, szakemberek javaslatára 75 ezer forinttal egyezett ki a perrel fenyegető gróffal, azon világos kikötéssel azonban, ha többé soha senki részéről nyugtalaníttatni nem fog.
Alig sikerült elhárítani az egyik nehézséget, már a másik örökös, Dessewffy Mária grófnő, férjezett báró Horeczkyné, fenyegette perrel a várost, ha örökségeért megfelelő kárpótlásban nem részesül.
A város előrelátó vezetői be sem várják a fenyegető per megindítását, hanem Dióssy Tamást és Noszák András jegyzőt küldik ki Nyitramegyébe, kik tengelyen útnak eredve, Nagy-Szombatban lépnek egyességre a grófnővel 1811. május 13-án, 40 ezer R.-frtban.
Daczára annak, hogy a város a Dessewffy-családtól megváltott birtokrésznek azonnal földesúri jogaiba lépett s ennek élvezetébe a helytartótanácsnak 1812. évi április 10-én és 4130 sz. a. k. végzése által törvényesen be is iktattatott: a nyugtalanító kellemetlenségnek még nem lett vége.
Ugyanis 1816. évi márczius 16-án a királyi tábla elnöke Mailáth György, április hó 30. és következő napjaira, a királyi tábla elé idézi meg Nyíregyháza bíráit és megbizottait. Ujra Dessewffy Lajos gróf fordult jogainak védelme czímén a táblához. Dessewffy Lajos gróffal abban egyeznek meg, hogy a jászói konvent előtt kötött szerződés érvényben voltának megtámadása végett indított perét a maga és törvényes utódai nevében örökre beszünteti; ezért ismét 10 ezer R.-frtot kap a várostól. A kiegyezést 1818. szept. 3-án a királyi tábla is megerősíti.
Látjuk, hogy tetemes terhek nehezülnek a városra az újabban igazságot kereső örökösökkel szemben, kiknek sora még most sem ér véget; mégis a gondos, s eléggé nem dicsérhető előljáróság oly bölcsen és ügyesen intézi a dolgok folyását, kezeli a közvagyont, hogy el nem mulaszt egyetlen alkalmat sem boldogulásának előmozdítására s e gondteljes időkben is növeli szerzeményét. Pazonyi Elek László birtokának felét, a város határának keleti oldalán veszi zálogba 1818. május 13-tól 30 évre, 8000 forintért.
Újabb háborgatás fenyegeti a várost. Kapy Teréz, a Semsey Boldizsár neje, – miután anyja, báró Meskó Anna, mint a néhai gróf Dessewffy Teréz, férjezett Jekelfalussy Józsefné után, nemkülönben a mag nélkül elhalt öcscse, báró Meskó Vincze után a nyíregyházi, királytelki, ó-fehértói, szentmihályi birtokokra nézve az őt megillető osztályrészről 1819. deczember 19-én, fent nevezett leánya javára lemondott, – szintén érvényesíteni kivánja öröklés által szerzett jogait s ezek megváltásáért kárpótlást követel a várostól. Az egyesség hosszas alkudozás után létrejön, mely szerint Kapy Teréz részére 30 ezer forintot ezüstben, 17 ezer forintot váltóczédulákban köteles Nyíregyháza városa lefizetni, szerződésileg kikötött összegekben és határidőben; a határidő pontos meg nem tartása esetén 200 drb körmöczi aranyat hajthat be, bármely szabadon választható biróság útján az adós félen. E szerződést 1820. márcz. 20-án írták alá.
Végül ugyanezen év deczember 27-én Laffert Adelina, Rozália és Mária bárónők plenipotentiariusa, Szontagh István, egyezik ki a sokat zaklatott birtokszerzőkkel s átveszik a család részéről kiadott utolsó fassiót is Benkó István, Nálivankó Mihály, Gerliczky János és Dráskóczy János megbizottak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
