Házasodás.

Full text search

Házasodás.
A leányra a férjhezmenés az élet legfőbb eseménye, a házasságban van reá nézve a mennyország vagy a pokol. A férj akkor tökéletes, ha nem iszik sokat, nem kártyázik és nem bolondul a szoknya után. Az a szép páros élet, a hol megvan az egyetértés és otthon egymásban gyönyörködnek a házasok.
Ha már a legény meg a leány jól összebarátkoztak, a legény megpendíti a leány előtt, hogy neki „szándékja vóna!” Azután megbeszéli a dolgot a szüleivel s ha nincs semmi baj, vagy ő, vagy szülei fölkérik valamelyik rokonukat, ismerősüket násznagynak s ez vagy magában, vagy az apával elmegy megkérni a leány kezét. Jövetelük napja nem titok a leányos háznál, mert már „susogóba” járt egy öreg asszony, közös ismerősük, a ki kitudta, hogy hajlandók-e odaadni a leányt s ez elárulja, hogy „ez s ez napon becsületes vendégeket várjanak kigyelmetek.” Persze jól értik itt, kik lesznek azok a becsületes vagy „tisztességes” vendégek. De a legény még ennél is elébb kitudta magának, mit gondol a lány felőle, mert az utólsó estén, mikor találkoztak, almát adott neki. Ha azt a lány megette, akkor biztos, hogy szereti és hozzámegy. Ősi szokás ez, még Ázsiából hozták eleink s a török népeknél is szokásban van máig s azt tartják, hogy az alma megtermékenyíti az asszonyt.
Mikor megjelennek a becses vendégek, igen szívesen fogadják őket, pohár borral, harapnivalóval megkínálják s a násznagy előadja jövetelük czélját, a mire is a szülők megadják beleegyezésüket. Megbeszélik a kézfogó napját is, a mikor elébb elmennek a paphoz, jelentkezni, aztán egy kis vacsorára gyűlnek este a leányos háznál, a mikor vacsora végével kezet fognak egymással a leendő ifjú pár, s jegyet adnak egymásnak, még pedig a legény pénzt, a saját sorsához illően, a leány pedig pántlikát, fenntartván ezzel az ősi szokást, a mely még abban az időben kezdődött, mikor rabolta vagy vette magának a legény a feleséget. Ha a jegyváltás után lemond a legény a leányról, ő visszaküldi a kendőt, de a leány megtartja a pénzt. Viszont, ha a leány hagyja cserben a legényt, ő küldi vissza a pénzt, s a legény a nála maradt kendővel őt csúffá teheti, ha más leányt vesz el, úgy, hogy piszkafára köti a kendőt s az utczán meghordozzák, besározzák s így hajtanak el a hűtlen leány háza előtt.

Kalocsai népviselet.
A jegyváltáskor érdekes szokás a Csepel szigeten, hogy a megkérésre következő szombaton este van a jegyváltás, mikor is gyertyagyújtáskor a menyasszony és a vőlegény a két násznagy és a két nyoszolyóleány kíséretében a paphoz megy, kinek a násznagyok egy-egy üveg bort visznek. A papnál történik meg a jegyek kicserélése. A legény jegye annyi pénz, a mi elég a menyasszonyruhára: 8–30 frt, ezt felbokrétázott papírba takarják. A paptól hazamenve, vacsorához ülnek. A jegyesek egymás mellett vannak s egy tányérból esznek, ezért melléülésnek nevezik ezt. Ha a jegyesek még nem ismerik egymást eléggé, 11akkor a násznagy beküldi őket a másik szobába „kölest válogatni”, itt a legény egy-két forinttal megajándékozza a leányt. A vacsora után táncz következik, hegedű, „nyenyer”, vagy czimbalom mellett, s ez éjfélig is eltart.

Kun férfi.

Kun leány.
A jegybenjárás alatt a legény csaknem mindennap meglátogatja menyasszonyát és ajándékokat visz neki. A katholikusoknál szokás, hogy a jegyesek ezalatt ezüstpénzt hordanak a csizmában vagy czipőben, a talpuk alatt, hogy meg ne ronthassák az írígyek a szerelmüket. Ezzel a babonával szintén ősi hitet tartanak fenn, valamint a jegykendővel is, mert a kendőt, pántlikát hajdan bűvös szernek tartották a gonosz szellem ellen. A vőlegény a jókomái közül választja ki a vőfény-t, vagy halasiasan mondva vőfér-t, a kinek ugyancsak ügyes legénynek kell lenni, hogy jól meg tudjon felelni a feladatának. A vőfély a hajdani regősök vagy hegedősök, énekmondók utódja, a kik a régi nagyúri lakomákon pénzért végezték a mulattatást. Halason ma is kap fizetést a vőfér, a miért ételt hord, verset mond és nótát kezd és részt kap a kásapénzből, a menyasszonytáncz árából és a muzsikások béréből is.

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir