Szilikátok.
Szilikátok.
Legtöbb ásványfaj képviseli a kilenczedik osztályt, főleg a szilikátok csoportját; ezek túlnyomó nagy része azonban csak kőzetalkatrészekként fordul elő. A bázikus szilikátok közül az andaluzitot a szobi Sághegy kordieritgneisz zárványaiban említi Szádeczky ca 4 mm. hosszú kristályokban; a szillimanit a selmeczbányai hegycsoport kontakt-metamorfizált werfeni paláiban fordul elő mikroszkópos kontakt-ásványként. A turmalin az aplitban és az aplit kontaktjaiban lép föl. Szép dichroitos, kívül kékes héjhal, belül színtelen, vagy barnás maggal. Sokszor mogyorónyi gömbös halmazokban jelentkezik az u. n. tigrisérczben. Ez a gömbös turmalin, Cserey elemzése szerint, vegyileg a zillertalihoz áll közel. Az ortokovasavas sók közül az olivint már Esmark is említi (1798.) a Kálvária bazaltjából. A gránát a Börzsönyi hegység andezitjében helyenként eléggé gyakori, a szokolya-hutai Várhegyet egyenesen Gránáthegynek is mondják. Drégely-vár hegyén, a Medvepatakban, a lelédi hídnál bőven lelni borsószem nagyságú gránátot. Az Uszkertova-völgy kontaktmetamorfizált mészkövében hesszonit kontakt ásványként fordul elő borsszem nagyságú, csinos kristályokban. A biotit hatszögletes pikkelyekben a biotitos andezit, granodiorit, diallagdiorit és a riolit jellemző ásványa; a muszkovit az aplitra és a palákra szorítkozik; a klorit bomlástermény, a biotit, a hipersztén, az amfiból posztvulkánikus hatásra kloritosodik. Ugyanilyen eredésű a szerpentin és a talk is. A kénes és vízpárás exhalácziók hatása következtében keletkezett a kaolin is, az andezitek és a riolitok földpátjából. Berencsfalun oly intenziv volt a kaolinosodás, hogy, mint Zipser említi (1817-ben), egy időben ezt a szép fehér »pipaanyagot« Bécsbe a porczellángyárba és Holicsra az edénygyárba is szállították. A bélabányai György tárói völgyben, illetőleg a Nándor-táróban, a savanyú ortoszilikátok egész csoportja fordul elő, melyek közül a folerit vagy nakrit, Smith elemzése szerint, a kaolinit átlagos összetételéhez áll közel; az agalmatolit pedig a pirofillittel rokon. Az agalmatolitot a Nándor koronaherczeg-táróval nyitották meg 1823-ban és eleintén a benne előjövő vaskovandot értékesítették; most az agalmatolitból a selmeczi középponti ezüstkohó téglagyárában kitünő tűzálló téglát gyártanak, sőt 1886 óta Zsolnay pécsi porczellán-gyárában keramikai czélokra is alkalmazzák. Haidinger szerint a Boldogasszony-táró pimelitje is agalmatolit. A földesebb, agyagosabb agalmatolitot dillnitnek (Bélabányitnak), vagy kolliritnek nevezték el, csak kovasavban szegényebb agalmatolit ez, a mely Klaproth elemzése szerint legközelebb áll a diaszpórhoz. A kollirit lelőhelyéül régibb szerzők az István-aknát és a grüner-telért említik. Lényegileg pirofillit a bol is, a melyet Szabó a Kálvária-hegy keleti oldaláról említ; az aluminium helyét vasoxid foglalja el kisebb-nagyobb mennyiségben.
Az intermediaris szilikátok közül csak a kordierit (dichroit) ismeretes a vármegyében, Szabó és Szádeczky a szobi Sághegy kőzetzárványaiból, Böckh H. a ribniki domb biotitos amfibólos andezitjéből említi. A metaszilikátok közül a pirokszén és amfiból-csoport ásványai vezérszerepet visznek a vármegye eruptiv kőzeteiben; szerintök különítjük el a pirokszénes és az amfibólos andeziteket. A rombos pirokszént a hipersztén képviseli, andezitjeinkben a neovulkánikus kőzetekre jellemző oszlopos formában lép fel és a kőzet töréslapján apró, négyzetforma pettyekben mutatkozik. Dr. Szabó J. a Pokhausz-hegy kőzetéből, a Szitnya közelében, olyan nagy hipersztént szabadított ki, hogy Dr. Schmidt Sándor mineralogiai vizsgálatnak vethette alá. (Természetrajzi Füzetek X. k. 15. 1.). A hipersztént az andezitekben Cross konstatálta először Amerikában, a ki Hont vármegyéből is vizsgált hiperszténeket, Bagonya és Podhrad vidékéről. A hiperszténnel együtt fordul 14elő a monoklin piroszének közül az augit. A halcsi völgy pirokszénes andezitjében, Selmecztől északra, vannak a legnagyobb augitek, kurta oszlopokban, jól kivehető tetőlapokkal, kereszt és csillagalakú ikrekben is. Szabó geológiai munkájában Csallról rajzban is meg van örökítve ilyen augitér. A bazaltban öves felépítést mutat. A levelesen is hasadó augit, a diallag, az aprószemű diorit vezérásványa, a selmeczi vöröskúti hágón túl, a szklenói út elején, szabad szemmel is felismerhető. Hussak a diallagon az ikerképződés két érdekes esetét rajzban is bemutatja. Az augitnak zöldes félesége, a fasszait, a vármegye legérdekesebb ásványai közé tartozik. Balás főbányamérnök fedezte fel a negyvenes években a hodrusi völgy középső részéből nyíló Kohutova völgy egyik mellékágában, az Uszkertova völgyben. Az irodalomban Foetterle vezette be 1853-ban, majd G. v. Rath írta le a monzóri kontakt másaként és ofikalczitot is említ belőle 4–5 czm. kristályokban. Ezidőszerint pleonaszt, hasszonit, ofikalczit, és fasszait ismeretesek kontakt-ásványokként e lelőhelyről; az eruptiv magmából kiszabadult ásványképzők pneumatolitikus hatására keletkeztek ezek a kontakmetamorfizált mészkőből. Dr. Szabó e helytől nem messze, a Navoristye-völgy mészkövében, wollasztonitot vélt felismerni, a mely szintén jeles kontakt-ásvány. Az amfiból csoportból a dioritokban a zöldes, u. n. közönséges és az andezitekben a bazaltos amfiból fordúl elő. A közönséges amfiból sok helyütt, pl. Mocsár felé, kimálva, ujjnyi vastag kristályokban lelhető. A poliszilikátok közül a földpátok csoportja a legfontosabb. Az ortoklász-sorozatból maga az ortoklász főalkotórésze az aplitnak, a melyben kvarczczal granofiros és mikropertites összenövést mutat; kisebb mennyiségben a granodioritban is fellép. Az üveges ortoklász, a szanidin, a riolit földpátja; de alárendelten a biotitos amfibólos andezitekben is feltalálható. A plagioklász sorozatból a mikroklin a diallagdioritban, az albitoligoklász tagjai a savanyúbb riolitban, a labradorit-bytownit tagjai a bázikusabb andezitekben és a bazaltban lépnek fel. A titanit a granodioritban olykor szabad szemmel is kivehető. A víztartalmű szilikátok, a zeolitok, csak alárendelten fordulnak elő. Egyik legnevezetesebb lelőhelyük a Galgenberg, a bélabányai vasúti állomással szemben; itt főleg heulandit és sztilbit található. A stefultói kohó kőzetében laumontit és chabazit, a Kornberger-altárón analcim lép fel. Komptonitot, dezmint, natrilitot is említenek az irodalomban Selmecz és Hodrus vidékéről. Babó leonharditja laumontit.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
