Tuli József (1927) (Munkaközösség)
Tuli József (1927)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Tuli József Döbörhegyen született, 1953-ban szerzett dramaturgiai diplomát. Újságíróként, filmgyári dramaturgként és művészeti előadóként működött, filmforgatókönyvet (Kálvária, 1961) és drámát (Vallomás, 1962) is írt.
Szépírói munkássága kezdetén, 1952-ben A fácán is madár és a Becsületes ember című novelláiért József Attila-díjat kapott. A Bocsánatos bűn (1963), a Majd a 956háború után (1972), és a Boldogtalanok (1976) című regényeit az Egy asszony boldog akar lenni (1978) követte, amely három kisregényt tartalmaz.
Írói érdeklődése elsősorban az emberi viselkedést, az érzelmi kapcsolatok és a családi élet minőségét befolyásoló tényezőkre terjed ki. Modelljei falun élő emberek, hozzájuk kötődik őszintén, őket ismeri legjobban. Szereplőit szinte vizsgáztatja emberségből, önismeretből és valóságérzékből. Minden regényét feszültségekre, konfliktusokra épülő didaktikus cselekményvezetés, gondosan kidolgozott, az ellentmondásokat felsorakoztató bemutatás és a drámai befejezés jellemzi. Ezt a visszatérő katartikus igényt azonban nem mindig szolgálja megfelelően a megvalósítás mikéntje. Nemegyszer csak egyedi helyzetet sikerül bemutatnia, mint például a Boldogtalanokban, vagy kisregényeiben (Egy asszony boldog akar lenni, Molnár Eszter vétke, Egy hosszú nyári délután). A Bocsánatos bűnben azonban túllép ezeken a korlátokon. Egy falusi parasztcsalád modelljén keresztül azt az általános érvényű tényt szemlélteti, hogy a múlt nyomasztó maradványai a családban élnek legtovább és az elmaradottsággal csak az érzelmi szabadság, az egyenjogúság tudatos igénye veheti fel a küzdelmet. Legsikerültebb regénye a Majd a háború után. Az emberi kapcsolatokat ebben a művében valóságos történelmi tényezők, a második világháború megpróbáltatásai formálják.
