Szőnyi Sándor (1910) (Munkaközösség)
Szőnyi Sándor (1910)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Szőnyi Sándor írói munkásságának kezdete egybeesik a felszabadulással. A volt nyomdai öntőmunkás első kötete, a Széthulló világ (1947) az odahagyott betűöntő műhelyt és az 1945 előtti esztendőket idézte. A cím a hatvanötéves Bagoly Ferenc nyomdai gépmester beszűkült, színehagyott létének teljes felbomlását jelképezi. Megszokásokra épülő, zárt egyéni világa egyik pillanatról a másikra törik szét. Elbocsátják állásából, egy fiatal lány iránt érzett, egész életét megédesítő, titkolt szerelme valósággal eluralkodik fölötte, hazugságok sorába keveri. Amikor felesége meghal, Bagoly nem képes megbirkózni megváltozott életével: megbolondul. A megoldás jelképes: az egyéni sorsok szétzilálódása előrevetíti az egész társadalom széthullását.
Az 1945 utáni új rend és az új rend szülte konfliktusok jelentek meg a Megújhodás (1955) és az Álarcos istenek (1960) című regényekben. A Megújhodás idősödő Eredicsnéje, Szőnyi első regényhősével ellentétben, egyre inkább beleilleszkedik a körötte épülő világba. Tanulni kezd, öntudatosan véleményt nyilvánít, egyre több barátot szerez. Takarítónőből minisztériumi titkárnővé előre lépve, fia segítségével felveszi a harcot az új világot sértetten, ellenségesen szemlélő férjével is.
Szőnyi Sándor novellásköteteiben (Rosszlányok utcájában, 1957; Farsang októberben, 1963; Betontető, 1970; Kakas a villamoson, 1975) is a kisemberek világát, mindennapi életük örömeit és bánatait fürkészte mély együttérzéssel. A múlt csak ritkán tűnik föl elbeszéléseiben (Szív utca, Asszony szánkóval) , az írót a látható, tapintható valóság foglalkoztatja. Novelláinak gyakori témája a városi munkásemberek, a családban élő öregek lelki magánya, elesettsége (A megrontott, Juliska, Őszibarack, Az utcán). A fiatalabbak magányosságának, kiszolgáltatottságának ábrázolása általában összefonódik a család, a közösség felbomlásának bemutatásával (A kőműves, Kutya a homályban, Emberpár válófélben, Jogi tanács).
A novellaírót a "mai" fiatalok sorsa és jövője is foglalkoztatja, bár kissé idegenkedve szemléli megváltozott elképzeléseiket, szokásaikat (Fiának édes 866bátyja, Kisfiúk szerelme, Lányok a padon, Dögunalom, Tavasszal, munkaidőben, Minden áldott este).
Az emberi, családi kapcsolatok széthullásának, megromlásának egyik alaphelyzetét vázolta fel a Ködös reggelek (1968) című regényében. A történetben a főszereplők húsz éves házasságát teszi tönkre a megszokás, az egymásra nem figyelés, az elhallgatás, az asszony magasabbra törekvésének vágya. Szőnyi Sándor nagy gonddal kidolgozott prózájában a hétköznapi valóságot, a kisemberek szürke világát rajzolja. Pontos diagnózisra törekszik, s az egyszerű, sokszor elhanyatló életekben a megújuló világ ellentmondásait tárja föl. Hősei munkásemberek, munkásból lett értelmiségiek, egy új világ névtelen alkotói, akik a maguk esendő életével is a remény megtisztító erejét példázzák.
