A hetvenes évek művei
A hetvenes évek művei
A Játékosok és szeretők az író pályáján – születése körülményeitől és idejétől függetlenül – a hetvenes évek nyitányát jelzi. Már ez a regény is a történelmi félmúltban játszódik, s későbbi műveiben is a történelem kínálta témákhoz fordul. 805Az Itt a földön is (1973) novellagyűjteményének nem egy darabjában (Zöld Péter levelei a pápához, Háború után – betiltás előtt) a koalíciós időket idézi meg, s Vámbéry Ármin életútját eleveníti meg Rokonkeresők című kisregényében.
A pálya következő állomása a Parázna szobrok című regény (Kortárs 1976), mely egyszerre eleveníti fel a háború történelmi eseményeit s a vele szoros összefüggésben lévő félmúltat.
A Parázna szobrok mind kordokumentumaival, mind esztétikai-poétikai értékeivel, bonyolult felépítésű szerkezetének újdonságával a hetvenes évek regényirodalmának egyik mértékadó műve. Jelentős regények után (Hideg napok, Játékosok és szeretők) Cseres Tibort pályája csúcsán mutatja.
Két, egy A és egy B részből áll a Parázna szobrok. A főhős alaptörténetét beszéli el az első rész, a második pedig ezt egészíti ki, olyan formában, hogy az egyes alaptörténeti eseményekhez bizonyos információk, utalások a második rész megfelelő helyein találhatók meg. A strukturális képlet azonban mégsem ennyire egyszerű: a második résznek is megvan ugyanis a maga sajátos önállósága, ha lazább szerkezetben és bonyolultabb narrációban is. Így Cseres Tibor egy különös nyitott szerkezetű regényt épít fel, melyben éppen ez az oda-visszautalásos rendszer az egyik legdöntőbb formai és szemléleti tényező. Egész jelentéshálót sző így az író az alaptörténet köré, s ebben a hálóban egymástól távoleső jelentésrétegek egészítik ki egymást vagy éppen ellentmondásaikkal, egymást tagadó értelmükkel gazdagítják, dúsítják az alap-jelentéstartományt.
A regényépítkezésben nagy szerepet kapnak a történelmi dokumentumok, helyenként beledolgozva magába a szövegbe, máshol nyíltan megkülönböztetve attól. A szövegnek e különös kettősségéről Kulcsár Szabó Ernő így ír: "Cseres elbeszélői magatartása nem hagy kétséget afelől sem, hogy a mű építőelemeinek legalább két alapvető funkciója van: azon túl, hogy a fiktív epikai világ sarkpontjai, az epikai játék részesei, legalább ily mértékben hordoznak informatív, ismereti értékeket, azaz, egyszerre valóságosak és esztétikaiak." Fikció és valóság keveredéséből alakul ki tehát a regény teljes világa. Méghozzá olyan szemléleti mezőben, amelyben Cseres Tibor nem kívánja lekerekíteni a történelem tényeit, de az egyes emberi sorsokban megnyilvánuló történelem eseményeit sem. Módszere nem az ítélkező ábrázolás, hanem a bemutató megjelenítés. Amelyben az is bennefoglaltatik, hogy a nemzeti történelmi önelemzés előtt milyen nehézségek tornyosulnak, s az is – ez éppen a főszereplő, Thormay Béla néphadseregbeli őrnagy sorsában kap jelentőséget –, hogy az egyén tisztázó hajlamai, múltat föltáró törekvései hasonló akadályokba ütköznek.
