ZSIGRAY JULIANNA (1908–1987)
ZSIGRAY JULIANNA (1908–1987)
Zsigray Julianna (1908–1987) is a harmincas években ért népszerűsége tetőpontjára; a Szüts Mara házassága (1931) a társasági műveltség egyik pillérének számított. S ha csökkent is közönségsikere a felszabadulás után, zenészportréit még ma is százezrek olvassák (A Sugár úti palota, 1957; Tékozló élet). A legérdekesebb 75talán a Tékozló élet (1963), hiszen ennek nyersanyaga (a magyar hegedűvirtuóz, Reményi Ede hányatott élete) jó alkalmul szolgált az írónőnek, hogy kamatoztassa stiláris tehetségét, képzelőerejét. Ebben a művében sem szabadult azonban meg az egész pályáját végigkísérő szentimentális alapállástól. A "hangok édes viharzása", a "sejtekből felbuzgó gyönyörűség", a szüntelen feltámadó "zaklató vágy" s az idejét múlt stíluseszmény erőltetett túlhajszolása miatt elsikkad a regény lélektani alapja. Ha az olvasónak olyan illúziója támad is, hogy Reményihez hasonlóan ő is megfejtette a "rejtőző titkot", voltaképpen messze távolodott a művész életének és jelentőségének megismerésétől.
Zsigray Julianna kétségtelen stiláris tehetsége így rendszerint visszájára fordul, s az édeskésen buzgó szavak, jelzők áradatában megfakul témája, amelyhez pedig sokszor jó érzékkel nyúl.
