Major Máté (1904–1986)
Major Máté (1904–1986)
Major Máté a Kossuth-díjas, 1977-ben Herder-díjjal is kitüntetett építőművész, aki mellesleg kitűnő szakíró, 1978-ban megjelent emlékiratával, a Férfikor Budapestennel igazi szépíró is lett.
358Könyve egyes fejezeteinek címei kissé félrevezetik olvasóját, hiszen látszólag fejlődésregényt írt, önéletrajzot, mely az 1920-as évek fővárosának bemutatásával kezdődik, e várakozásba dermedt, önmaga végső arcát még nem ismerő, építészeti szempontból is eklektikus városéval; majd beszámol egyetemi éveiről, kenyérkereseti gondjairól, házasságáról, lakhelyeiről. Az építőművészeti megfigyelések természetesen könyve fontos részeit alkotják, s annak bizonyságai, hogy a legelvontabb szakkérdésekről is lehet világosan, áttetszően, művészi szépséggel írni. Szól a Sas-hegyi házban eltöltött tíz esztendejéről s a "felnőtté érés" nehéz, felelősségteljes folyamatairól, melynek során szakmájában, az életben és a politikában is megtalálta azokat a fogódzókat, amelyek segítették becsületesen és igazan élni. A könyv az új világ "első lépéseinek" bemutatásával végződik, a felszabadulás feloldó pillanatának rajzával, mely – mint jelzi – életének is új minőségét sejteti.
Az új önéletrajzi elemeket, a belső fejlődés elmélyülten pontos rajzát mindvégig olyan részletek ellenpontozzák, amelyekben a kor képzőművészetéről, irodalmi életéről és politikai harcairól szól. Kitűnő érzékkel mutatja be a modernség és a konzervativizmus újra meg újra feltámadó küzdelmét, mely nemcsak a képzőművészetet, építőművészetet hatotta át, hanem az irodalmi életet is. A baloldali mozgalmakhoz közeledve egyre fontosabb szerepet játszottak életében a kor haladó folyóiratai, melyeket itt nem értékel, hanem azt mutatja be, hogyan segítették őt a tájékozódásban. Egymást követő rövid, tömör jellemzéseiben mégis meghatározó az értékközpontúság eszménye. Kitűnően érzékelteti, mit jelentett a kor baloldali értelmiségi fiataljai számára a Periszkóp, Kassák Lajos avantgárd folyóiratai: a Dokumentum és a Munka, az illegális Kommunista Párt 100%-ja, majd a Társadalmi Szemle, a polgári radikális folyóirat-kezdemények és a Romániában megjelenő Korunk. Ebben a folyóiratban olvasta, fordulatot hozó élményként, Illyés Gyula Hősökről beszélek című versét, mely arra indította, hogy a költő összes addigi köteteit megvegye és végigolvassa.
Illegális munkája és megbízatásai során számtalan nagy tehetségű képzőművésszel került kapcsolatba, közöttük olyanokkal is, akiknek nevéről mit sem tudnak a lexikonok. Rövid, jellemző portrékban mutatja be működésüket, legértékesebb műveiket, s azzal, hogy róluk szóló ismereteinek fogyatékosságát hangsúlyozza, kimondva-kimondatlanul a két világháború közötti irodalmi és művészeti élettel foglalkozó kutatók felelősségét jelzi, s munkájuk irányát is kijelöli.
A Férfikor Budapesten szigorúan objektív hangja időnként felforrósodik. A szakmája iránt elkötelezett felelősséget érző jelentékeny személyiség vallomásai ilyenkor válnak igazi, sodró, értékes irodalommá.
