Drámák a békeharcról és az ifjúsági mozgalomról
Drámák a békeharcról és az ifjúsági mozgalomról
A paraszt- és munkástémájú darabok mellett a sematikus drámák harmadik témaköre a nemzetközi békeharc. Ezek a drámák az aktuális politikai helyzet eseményeit dolgozták fel, természetesen a napi politika kívánalmainak megfelelő 1340nézőpontból. A Nyugatról fenyegető veszély, a hidegháborús légkör, a fenyegető atomháború, a nemzetközi békemozgalom s a koreai háború szolgáltattak témát ezekhez a darabokhoz, melyek általában külföldön játszódnak, s ahogyan Siklós Olga írja monográfiájában: "Aktualitásuk is szertefoszlott, mert csak aktuálisak voltak." A típus első fecskéje Mágori Erzsébet: Diplomaták című darabja volt (1950), – mely érdektelen és unalmas formában vitte színre a diplomáciai karba befurakodott imperialista kémtevékenységet folytató ellenség, és az új szellemű diplomaták, a haladó, pozitív politikai erők küzdelmét. Háy Gyula Erő című művének az atomenergia békés felhasználása, Szász Péter: Két találkozás című darabjának a VIT és a békeharc, Tabi László: Kártyavár című színművének pedig a koreai háború áll a középpontjában.
Az 1949-től 1956-ig tartó korszakban különösen nagy szerepet szántak az ifjúságról és az ifjúságnak szóló daraboknak. Szovjet mintára a színházi struktúrát is ennek megfelelően alakították át: külön Ifjúsági és Úttörő Színházat hoztak létre, melyek a fiatalabb és serdültebb korosztály szórakoztatását, nevelését szolgálták.
Az úttörő korosztály részére készült Fehér Klára: Becsület (1950) és Gergely Márta: Úttörőbarátság (1951) című műve – melyek didaktikus, a felnőttdarabokhoz hasonló eszközökkel, s hasonlóan didaktikus módon közelítettek a gyerekek világához.
Viszonylag független maradhatott a sematizmus követelményrendszerétől az időn és téren kívüli mesejáték. A korabeli gyermekszínpadon Gáli József: Erős János című darabja (1951) népmesei elemekből építkezik, s a hazaszeretet érzéséről szólt a fiatal nézőközönségnek.
