Kitekintés: Konrád művei a hetvenes évek végén
Kitekintés: Konrád művei a hetvenes évek végén
Itt csak utalhatunk Konrád pályájának további alakulására. A hetvenes évek derekán beutazta Nyugat-Európát, járt az Egyesült Államokban, s újabb tapasztalatai alapján megkísérelte újraértelmezni a közép-kelet-európai kis népek történelmi útját, kultúráját, megszokássá szilárdult hagyományait. "Kelet-nyugati útigondolatai" utóbb könyvvé álltak össze, amely Az autonómia kísértése címmel jelent meg Párizsban 1980-ban.
Konrádot elsősorban a térség különleges, köztes helyzete érdekli: "A nyugati és keleti kultúra találkozása ez. A keleti filozófia szerint belefogni sem érdemes. A nyugati szerint a vállalkozást siker koronázza. A kelet-európai szerint meg kell próbálni, de tudni kell, hogy veszteni fogunk." Úgy véli, hogy a nagyhatalmak ismételt erőpróbáinak áldozatul eső kis népek mentalitása szükségképpen vált ilyenné.
Hasonló gondok foglalkoztatják Konrád harmadik, 1975 és 1978 között írt regényének, A cinkosnak (angol kiadása: 1982) hősét, T.-t is, aki épp olyan rezignáltan s mégis eltökélten menetel végig a 20. századi magyar és kelet-európai történelem fő színhelyein, mint ahogy névrokona tette A látogató történelem alatti világában. Háború, büntetőszázad, hadifogság, politikai munka és karrier koncepciós per, Nagy Imre kormánya, újabb letartóztatás, civil élet és végül önkéntes száműzetés egy elmegyógyintézetbe – ezek T. életútjának állomásai.
A korábbi regényekkel szemben A cinkos valósággal tobzódik az eseményekben: T. mindenütt ott van, ahol történik valami. Konrád célja immár az, hogy a – hol forradalmi, hol reformer, hol pedig ellenzéki beállítottságú – magyar baloldali 1235értelmiség próbatételeit ne elméleti dilemmákként ábrázolja, mint A városalapítóban, hanem a történelmi kataklizmák és erkölcsi csapdák mindig választást, mindig áldozatot követelő, gyakorlati kényszereként.
