Szilágyi Géza
Szilágyi Géza
Szilágyi Géza (1875–1958) kezdetben az új magyar irodalom sok kiváló képviselőjéhez hasonlóan újságírói gyakorlatot folytatott. Huszonegy éves korában jelent meg első verseskötete, mely a pesszimizmus jellegzetes századvégi 131életérzését váltogatta a fel-fellobogó testi szerelem kendőzetlen vallomásaival. Költészettani szerepe jelentős, hiszen részben előkészítője Ady szenvedélyes, érzéseit kihívó őszinteséggel megvalló szerelmi lírájának. Szilágyi Gézából azonban jórészt hiányzott az igazi költői erő, bár több kötetéből is kihallani a modern nagyvárosi ember szorongását, bizonytalanságát. Ő is sok műfajban próbálkozott: a versek mellett novellákat, karcolatokat és irodalmi tanulmányokat is közzétett, színművét, a Lenkei Henrikkel közösen írt Májusi fagyot pedig a Nemzeti Színház mutatta be.
A felszabadulás után töretlen alkotókedvvel kezdte újra költői pályáját. "Bár hamuvá égetett agg korom – írta Ifjú szellem című költeményében –… Élő parazsat föd még a korom." S valóban: az elmúlt évek gyötrelmei és fájdalmai után is volt ereje, hogy számot vessen önmagával, s megfújja a "lázadás viharkürtjét", melyet oly telt erővel zengetett korai verseiben:
Sikoltásom nem hallották.
Ha hallották, nem hallgatták,
Senki nem figyelt dalomra,
Csak magamnak kurjantottam.
…
Most már vénen, de még mindig
Magam ura, senki rabja.
Ki-kizúg még legbelsőmből
Lázadásom viharkürtje.
Ha hallották, nem hallgatták,
Senki nem figyelt dalomra,
Csak magamnak kurjantottam.
…
Most már vénen, de még mindig
Magam ura, senki rabja.
Ki-kizúg még legbelsőmből
Lázadásom viharkürtje.
(Örök lázadás)
Válogatott régi és új versei 1948-ban jelentek meg, 1958-ban Koldusok táncdala című gyűjteményes kötete látott napvilágot. A gyűjtemény felszabadulás után kelt darabjai világosan vallottak arról, hogy az öregedő költő nagy életbölcsességgel ismerte fel az élet új lehetőségeit. A próféták kora lejárt – írja a Próféták és magvetők című versében –, a magvetők kora jött el, akik szemüket a holnapra vetik, s annak termését munkálják.
A testi szerelem érzését százféle alakváltozatban megéneklő, önmagát és lázait sosem palástoló költőt nagyon megviselte a második világháború idején rázúdult sok csapás. A szomorúság és a csendes érzelmek énekesévé vált, s lírájának ereje is megcsendesedett. Az egyszerű, családias érzéseket fejezte ki megrendült őszinteséggel (Lillának), s csak olykor lobbant fel magányos lelkében a régi láng, mely a valaha oly sok botrányt kavart költő lobogó verseit Ady előkészítőivé tette (Vén szív pokla).
