Tolnai Dáli János (Johannes D. Tolnai),
Tolnai Dáli János (Johannes D. Tolnai),
ref. esperes-lelkész, a váradi egyház alumnusa s hihetőleg a váradi iskola növendéke volt. 1632. márcz. 24. iratkozott be a franekeri egyetemre, aztán gröningenire; végre London volt tartós megállapodási helye, hol barátságra lépett a legszigorúbb puritánokkal, kik az egyházat az apostoli egyszerűségre óhajtották visszavinni. T. ezek nyomán akart eljárni majd hazájában is. E végből 1638. febr. 8. frigyet kötött több magyar ifjúval. 1638 őszén két évi zarándoklás után visszatért hazájába s I. Rákóczi Györgytől kinyerte a pataki iskola igazgatását. Híre menvén azonban, hogy T. puritán szellemű, még azon év nov. 10. az esperesi gyűlésen megakadályozták hivatalba lépését, melyet csak 1639-ben sikerült elfoglalnia. Székfoglaló gúnyoros beszédével kedvetlenséget okozott és leplezetlenül viselte magát a rokon és nem rokon elvűekhez, s ez utóbbiakkal czivódott; tanítók és tanítványok közt elszórá az egyenetlenség magvát, a miért 1642-ben nyomozást tartottak ellene; ekkor kilépett hivatalából és papnak ment Miskolczra. 1644. Rákóczi Zsigmond tábori papja volt néhány hónapig; az ő ajánlatára papnak vitték Tokajba. 1645. a tályai egyházi gyűlésen Abauj és Torna egyházmegyei községe választá esperesévé. Az 1646. tokaji zsinaton esperesi hivatalától felfüggesztették. 1649. Lorántffi Zsuzsánna és Rákóczi Zsigmond újra betették a pataki iskolába első mesternek vagy rektornak; hét évi tanárkodása alatt érdemeket szerzett, mert az iskolába bevitte a gyakorlati theologiát, a homiletika módszert, és jó papokat nevelt. Ő tanácsolta fejedelemasszonyának, hogy hívja be Magyarországba Komenius Ámos Jánost az iskolák rendbehozására; kinek aztán az iskolai ügyekben segítője volt. Később is állhatatos védője maradt a presbyteri kormánynak. 1656. a gálszécsi zsinaton újra fölvétetett a régi társak közé. Ő még ez évben lemondott a professzorságról és zajos hivatalát a tarczali papi állomással cserélte föl; de iskolanagyi (scholarcha) czímét folytonosan viselte. Meghalt 1660-ban.
Munkái:
1. Dáneus Ráca-J. Az az: A Mi-atyánk felöl Igaz Értelmű tanitóknak Magok Mentsége Vaci-Andrasnak Usorás vádja és Szidalma ellen. Sáros-patak, 1654.
2. Liturgiae Sacrae Caenae. U. ott, 1658. (Szabó Károly nem említi).
Theologia cz. munkája, melyet tanított, kéziratban maradt, Szombathi János még látta.
Szombathy János, A sárospataki ref. kollegiumnak rövid historiája. Sárospatak, 1809. 27. l.
Danielik, M Irók II. 341–344. l.
Sárospataki Füzetek 1865. 614. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 377. l.
Történelmi Tár 1886. 603. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 332. l.
Magyarország Vármegyéi. Zemplén vármegye. Bpest, 1906. 268. l.
