Terhes Sámuel,
Terhes Sámuel,
ref. esperes-lelkész, szül. 1783. nov. 25. (Thewrewk szerint 1784. decz. 12.) Sályban (Borsodm.); a sárospataki iskolában tanult, hol cantus praeses is volt; pappá szentelték 1809. ápr. 24. Az 1809. szabolcsi insurrectiónál lovas tábori pap volt. 1810. nagyfalusi, 1821. pelsőczi pap lett, honnét hat év mulva Kassára s 1836. Rimaszombatba hivatott meg; a gömöri ref. egyházmegyében 13 évig viselte az esperesi tisztséget s 1859. nyugalomban vonult, mely év ápr. 28. a város nagy ünnepélyességgel ülte meg 50 éves lelkészi jubileumát. Meghalt 1863. jan. 7. Rimaszombatban.
Irodalmi működését Kassán kezdette meg mint a Felsőmagyarországi Minerva munkatársa (1825–28); azonban czikkeinek legnagyobb része az Athenaeumban jelent meg; czikke a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1847. 29. szám. Püspök nevezet, hivatal, püspöki egyházszerkezet). Midőn ungvárnémeti Tóth László görög epigrammáiban költői képzettségét kétségbe vonta, héber epigrammákkal válaszolt. Mint dalköltő a jobbak közé tartozott, jóllehet neve nem lett országos hirű. Az ötvenes években sokat énekelték: «Nem úgy van már, mint volt régen», «Megvirrad még valaha» kezdetű hazafias népdalait. Ő volt első fordítója az Alkoránnak. Utolsó czikke a Rozsnyói Hiradóban jelent meg (1886. 46. sz. Lelkipásztor társaimhoz cz., önéletrajzi adatokkal).
Munkái:
1. Örömdall, mellyet Mélt. Nagy-Lónyai, Vásáros-Naményi és Barátszeri Lónyay Gábor urnak Zemplén vármegye első alispányának, midőn a barátszeri uradalmába 1808. eszt. bévezettetett, tiszteletére a s.-pataki éneklőkar éneklett. S.-Patak.
2. Ziza, vagy az én tűzem. Ötven eredeti magyar dallokban. A szerző az ifjú Érzéki. Hely n., 1811.
3. Magyar Árpádiás, vagy is első vitéz magyar vezéreink életeknek s viselt dolgaiknak leírása, kis alexandrin cadencziás versekben. Sáros-Patak, 1818.
4. Tükröcske egy Ficzkó-poéta számára. Első darab azon esetre, ha Ficzkó nem szelédül. Hely n. 1816. (Levelek Miskolczról. Névtelenül).
5. Újra amalgamázott üveg táblácska. Második darab. Hely n., 1819. (Névtelenül).
6. Öröm-innepi predikátzio, melyet midőn Ferdinand korona örökös magyarok királyának megkoronáztatna mondott Kassán 17. okt. 1830. Kassa, 1844. (A három utóbbi munka az ungvárnémeti Tóth Lászlóval folytatott polémia).
Thewrewk József, Magyarok születésnapjai. Pozsony, 1846. 122. l.
Hölgyfutár 1856. 59. sz., 1863. 10. sz.
Házi Kincstár 1863. 146. l.
Vasárnapi Ujság 1863. 23. sz. arczk.
Prot. Képes Naptár 1864. 92. l.
Figyelő I. 1876. 314. l.
Rozsnyói Hiradó 1883. 45. sz.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények II. 401. l.
Kazinczy Ferenc levelezése XIV–XVI.
Magyarország Vármegyéi. Gömör vármegye. Bpest, 1903., 400. l. és gyászjelentés.
