tova
tova – ‘el, messzebbre’: tovaszáguld. Származékai: tovább, továbbá, további, továbbít.
Eredetibb tová alakja egy távolra mutató ősi *to-, *ta- névmásból formálódott ki -á lativusi raggal (mint hová), majd ez megrövidült (mint haza), a v pedig hiátustöltőként került a szóba. A névmás maga ősi uráli örökség: osztják tom, votják, cseremisz tu, finn tuo (‘az’), szamojéd tuo (‘oda’). Lásd még táv, tavaly, távol, távozik, tehát, tékozol, túl.
