stanza
stanza – [stanca] ‘hatsoros versszak ötös, hatodfeles jambikus sorokból, abababcc rímképlettel’; ‘szoba’: Raffaello stanzái (‘általa freskókkal díszített négy szoba a Vatikánban’).
Olasz szó a késő latin stantia (‘megállás, lakhely’) nyomán, amely a stare (‘megáll’) ige stans, stantis folyamatos melléknévi névmásából ered. A ‘versszak’ jelentés onnan való, hogy ennek vége megállást jelent a vers folyamában. Lásd még stabil, stáció, stadion, stádium, stagione, statárium, statika, statiszta, statisztika, státus, statuál.
