kettő
kettő – ‘‹önálló, illetve állítmányi számnévként› egy meg egy’: kettőn áll a vásár, kétszer egy az kettő.
Származékai: ketted, kettes, kettős, kettőz, kettőzés, kettőztet, kettősség.
A ~ a két számnév származéka, ám kialakulása módjáról vita folyik. Lehet, hogy eredetibb kető formája olyan képződmény, amely az ősi duális (kettős szám) jelét őrzi, mint a vogul kiteg és osztják ketken (‘kettő’). Lehet az is, hogy az -é lativusi rag -ő változatát viseli, és így a ketté alakváltozata. Kétségtelen, hogy az utóbbinak a régiségben valóban akad kettő alakváltozata, mégis a fentebbi magyarázat a valószínűbb.
