kétség
kétség – ‘bizonytalanság ‹valamire nézve›’: tisztességéhez nem fér kétség; ‘habozás, ingadozás’: kétségek közt hányódik. Származékai: kétséges, kétségtelen, kétségeskedik.
A két számnév származéka denominális -ség főnévképzővel. A habozás, ingadozás és kételkedés mindig két alternatíva között lép fel, ezért a ~ fogalomkörét néhány más nyelvben is e számnév származékai jelölik: latin duo–dubium, német zwei–Zweifel.
