fúl1
fúl1 – ‘‹főleg igekötős megfúl alakban› levegőhiány miatt életét veszti’. Származékai: fullad, fullaszt, fulladozik, fuldokol.
Az ige fú- töve ősi finnugor örökség: osztják pikim (‘rothad’), zürjén pedni (‘megfullad’), mordvin puvamsz (‘megfojt’), észt pooma (‘felakaszt’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. A ~ l-je gyakorító képző.
