mainaszok
mainaszok – a latinos alak (maenades) révén menádok, Dionüszosz női követői; az isten másik neve (Bakkhosz) nyomán bakkhánsnőknek vagy bakkháknak is hívták őket. Jelvényük a thürszosz volt, fenyőtobozba tűzött s szőlőindákkal körülfont bot. Bortól vagy csak az isten ihletétől megmámorosodva, eksztatikus táncban követték uruk menetét (nevük őrjöngőt jelent). A későbbi, már történeti időkben tartott Dionüszosz-ünnepeken a ~ nemi szabadosságukkal szereztek hírnevet, a mítikus időkben azonban őrjöngésük sokkal veszélyesebb volt. Mint Lükurgosz3nak, a Minüaszoknak, Pentheusznak és Proitosz lányainak a mondái tanúsítják, „szent” dühükben iszonyú erő szállta meg a ~ at, állatokat és gyermekeket szaggattak szét puszta kézzel és foggal, és hasonló sors érte a férfit is, aki ilyen alkalommal a kezük közé került. A keletről eredő orgiasztikus kultusz eredetileg nem is Dionüszoszhoz, hanem Kübeléhez kapcsolódott, és a matriarkhális kor sok vonását viselte rejtett módon. – A ~ at többnyire ott találjuk a Dionüszoszt ábrázoló vázaképeken és domborműveken, de Szkopasz és Kallimakhosz egyedi szobrokat is faragott róluk, akárcsak az újkorban Thorvaldsen. Láthatók továbbá Carracci, Rubens, Jordaens és mások festményein.
