Szántás,
Szántás, a földnek ekével való megmívelése, mely az összes talajmívelési munkák között a legfontosabb, minthogy a talaj szövetében a leglényegesebb változásokat hozza létre, s oly porhanyóságát idézi elő, minőt más fogatos eszközzel elérni nem lehet. A Sz.-nál az eke által felfogott talajrészlet megfordíttatik és megporhanyíttatik. A fordítás és porhanyítás mérve részint az eke szerkezetétől, részint a Sz. mélységétől és a barázda szélességétől függ. Hoszszu testü ekék szebben és tökéletesebben fordítanak, de rosszul porhanyítanak, rövid testüek ellenben tökéletlen fordítás mellett jól porhanyítanak. Minél szélesebbet fogatunk a Sz.-nál, annál tökéletesebb, azaz 135o-nál nagyobb a fordítás, minél keskenyebbet fogatunk, annál erélyesebb a talaj porhanyítása, ugy hogy az eke megválasztása és beállítása által a Sz,.-t mindkét irányban befolyásolható. Ha tarlót buktatunk, mely esetben jó fordítás a fő feltétel, széleset kell fogatnunk, azaz a barázda szélessége kétszeresét teheti a mélységnek, ha pedig vető alá szántunk, mely esetben lehető jó porhanyításra kell törekednünk, ugy érjük el a célt, hogy a szélesség arányát a mélységhez 1,4-re teszszük, mely esetben a legszebb magházak keletkeznek. A fordításon és porhanyításon kivül a Sz.-nak további hatása abban is nyilvánul, hogy a földrészek kisebb-nagyobb mértékben összekevertetnek és a föld a gyomoktól emgtisztíttatik. Tulajdonképi célja a Sz.-nak, hogy általa a talaj a vetőmag befogadására s a növény további fejlődésére alkalmassá tétessék.
A szántani való terület alakja s a Sz. célja szerint a Sz.-nak különböző módjai nyernek alkalmazást. Rendes alaku és rónafekvésü földeknél legáltalánosabb az ágy-Sz., melynél a megszántandó területet egyenlő szélességü ágyakra vagy fogásokra osztjuk, melyek aztán ágyekével vagy össze- vagy széjjelszántatnak; minden két fogás közt egy osztó-barázda, minden fogás közepén a gerinc vagy összevetés keletkezik s hogy ezek a felületi egyenetlenségek nagyobb mérveket ne ölthessenek, szabálynak tekintendő, hogy az egyes fogások felváltva össze- és széjjelszántassanak. Ha ez a szabály be nem tartatik s az egyes ágyak folyton összeszántatnak, létre jön a bogárhátu Sz., melyet különösen túlnedves földeken alkalmaznak. Az ágy-Sz.-nak ellentéte a rónaszántás (l. o.). A róna-Sz. a közönséges ágyekével is eszközölhető, mint ezt a ritkán alkalmazott karré- v. alakszántásnál (l. o.) látjuk, rendszerint azonban u. n. váltó- vagy hegyi ekékkel eszközöltetik, melyek kormánya változtatható, ugy hogy jobbra is, balra is fordíthatunk vele; az ilyen róna-Sz.-nál tehát az első barázdára közvetlenül a másodikat, erre a harmadikat stb. fektetjük. Leginkább nagyon lejtős területeknél nyer alkalmazást, melyeket másként megszántani nem lehet. A Sz. mélysége szerint sekély, középmély, mély és mélyítő Sz. különböztetendő meg. A 4-10 cm. mélységre terjedő sekély Sz. vagy hántás célszerüen a tarlótörésnél nyer alkalmazást, mert csekélyebb erőt igéynel s a tarló- s gyökérmaradványok gyorsabb elkorhadását, valamint az alászántott gyommagvak gyors kicsirázását teszi lehetővé. Minél erősebb a tarló, annál sekélyebben törendő az fel s hogy a munka goyrsan haladjon, hármas vagy néegyes ekéket alkalmaznak e célra. A 10-15 cm.-nyi középmély Sz. főképen a vető-Sz.-nál alkalmaztatik, nagy hiba azonban, ha folyton csak egy bizonyos mélységre szántunk s azért a középmély Sz. kizárólagos alkalmazása is hiba. A 15-25 cm.-nyire terjedő mély Sz. különösen az őszi Sz.-nál vagy ugarolásnál nyer alkalmazást s legalkalmasabb módja annak, hogy földjeinket a tavaszi vetés alá kellően előkészítsük. Azért szabálynak tekintendő, hogy minden tavaszszal elvetendő terület a teljes mélységig őszszel megszántandó. A téli fagy az ilyen Sz.-t kitünően áthatván, azt tartják, hogy az őszi Sz. felér fél trágyázással; de nemcsak abban rejlik az őszi Sz. jelentősége, hanem további előnye az is, hogy tavaszkor a vetés gyors elintézését és a téli nedvességnek megőrzését lehetővé teszi. A 25-30, sőt 40 cm.-nyi mélységre ható mélyítő Sz. intenzivebb termelésnél s különösen bizonyos növények termelésénél (cukorrépa) nyer alkalmazást; hatása a növények fejlődésére és a termések fokozására a legüdvösebb s onnét származik, hogy a mélyített talajban a növények gyökérzete sokkal erőteljesebb lesz, mint a sekélyen míveltben, minek következménye a föld feletti növényszervek erőteljesebb fejlődése; hogy továbbá a mélyített föld a nedvességet jobban megőrzi, a növényeknek tehát több nedvességet bocsát rendelkezésre, mely okból a szárazság ellen bizonyos mértékig védelmet nyújt. Ennek következménye továbbá, hogy a mélyített földben biztosabbak a termések. Azonkivül figyelembe veendő, hogy a mélyítéssel a elgnehezebben kiirtható gyomnövények (minők a tarack, az acet s a földi bodza) kipusztíthatók. Hanem a mélyítő Sz. egyúttal nagyon költséges mívelet, melytől a felsorolt előnyök csak akkor várhatók, ha okszerüen hajtatik végre, különben megeshetik, hogy vele magunknak több kárt okozunk, mint hasznot. Mindenekelőtt tudni való, hogy a mélyítő Sz. egyáltalában csak mélyrétegü és kedvező altalajjal biró oly földeken alkalmazható sikerrel, melyek nem szenvednek túlnedvességben, különben nem tud hatása érvényre jutni. Feltétel továbbá, hogy a mélyítő Sz.-ra csak fokozatosan térjünk át, azaz, ha eddig csak 20 cm.-ig szántottunk, nem tanácsos egyszerre 30 cm.-ig lemenni, hanem az első mélyítéskor talán 24-25 cm.-ig s csak a néhány év mulva adandó következő mélyítésnél terjedjünk esetleg 30 cm.-ig, különben nagyon sok vad vagy nyers föld hozatnék fel az altalajból, mely a termékeny feltalajt elronthatná. Minthogy pedig a mélyítés folytán elért nagyobb termések a talaj termő erejét is inkább igénybe veszik, nem szabad a rendszeres mélyítő Sz.-nál a bővebb trágyázásról megfeledkezni. Ugy a sekély, mint a középmély és mélyítő Sz.-nak megvan tehát a maga különleges jelentősége s korántsem az a jó gazda, ki minél többször s minél mélyebben szánt, hanem az, ki a talaj- és időjárási viszonyokhoz, valamint a termelendő növények igényeihez kellően alkalmazkodva, a különböző mélységü Sz.-okat ugy intézi el, hogy az által földjét a legkedvezőbb porhanyósági állapotba juttatja. A Sz. helyes végrehajtása tehát egyike a legnehezebb feladatoknak, mely különösen a talaj fizikájának ismeretét is föltételezi s minthogy ez iránt sok gazda tájékozva nincs, azért követnek el a legyegyszerübbnek látszó míveletnél, a Sz.-nál gyakran igen nagy, az egész termést kockáztató hibákat.
Bizonyos időben végrehajtott Sz.-oknak különös elnevezésük is van. Ugar-Sz.-nak v. ugarolásnak nevezik az első Sz.-t, melyet a fekete ugarban tesznek. Őszi ugarolás alatt pedig rendszerint a tavasziak alá adott őszi Sz.-t értik. Forgató Sz. vagy forgatás az ugar-Sz.-t követő második Sz., továbbá minden ismételt Sz., mely a megelőző Sz.-sal egy irányban történik, míg keverő Sz.-nak vagy keverésnek az oly Sz.-t mondják, mely a megelőző Sz.-ra keresztben történik, minthogy ily Sz. a földrészeket kitünően összekeveri. Néhol az ugarnak adott 3-ik Sz. is keveésnek mondatik. Vető-Sz. vagy vető alá Sz. alatt pedig azon utolsó Sz. értendő, melyre a vetés történik. V. ö. Hensch Árpád, Az okszerü talajmívelés elmélete és gyakorlata (Budapest 1885), Cserháti Sándor, Az okszerü tlajmívelés alapelvei (Budapest 1896).
