Forda
Forda vagy vágásforda (turnus). Erdőrendezési fogalmat jelöl, melynek megértése a következők előrebocsátását teszi szükségessé. A körülhatárolt erdőterület, mely egy önálló, függetlenül berendezhető gazdasági egészet képez, erdőtest. Ha ezt az erdőtestet rendes évi vágásokban akarjuk kezelni, akkor meg kell állapítanunk a vágások sorrendjét, melynek egyik főelve, hogy legközelebbről a legöregebb állabok (l. o.) jöjjenek vágás alá, és a legfiatalabbakra legkésőbb kerüljön a sor, mikor azok egy vagy több szempontból a vágási érettségüket elérték. Ha ez a vágási érettség valamely erdőnél, p. egy lucfenyő erdőnél a 100-ik évben áll be, akkor az egész erdőterület 100 (évi) vágásterületre kell felosztva gondolnunk, tehát évenként az erdőnek 1/100 -ad részét szabad csak levágnunk, s igy 100 év alatt halad át a gazdaság a vágásokkal az egész erdőtesten, mig a jelenleg telepített ültetvény eléri vágási korát, itt a 100 évet. Ez az idő, mely alatt az évi vágásokkal a gazdaság az egész erdőtesten végigmegy, és egy bizonyos felvett kiindulási pontra visszatér, a vágásforduló v. F. A F. és a vágási érettség kora, egymással a legszorosabb viszonyban vannak, mert a F. hosszát az illető fanem vágási érettsége szerint határozzuk meg. Mindazáltal a kettő között a legszabályosabb erdőgazdaság mellett is szokott némi különbség lenni, p. ha a vágásokat nem lehet azonnal felujítani vagy pár évig mezőgazdasági előhasználatot folytatnak rajtok, s csak azután erdősítik be, vagy a magról való természetes felujulás kissé elkésik, vagy ellenkezőleg, az erdő letarolása előtt abban már u. n. előserdény volt stb. Mindezen esetekben a F. és a vágáskor között némi különbség lesz, mindazáltal rendesen oly csekély, hogy a vágáskor még sem fog attól lényegesen eltérni, s igy az előre meghatározott vágási érettség korával össze fog vágni. Ez a szabályos vágáskor tehát rendesen a F.-val egyenlő szokott lenni. Nem igy áll a dolog az ujonnan berendezett erdőkben, melyek egy részében gyakran a szabályos vágáskort sokkal tulhaladott koru erdők lehetnek, melyeket első sorban kell levágni, de ellenkezőleg, lehet az erdő már tulhasználva is, ugy hogy az első 1, 2, s több évtized alatt jöhetnek oly állabok is vágás alá, melyek a szabályos vágáskort (vágási érettséget) még el nem érték. A F. meghatározása az erdők berendezésénél igen fontos és nem könnyü feladat, melyre igen sok körülmény van befolyással, s az eredmény azért is igen különböző lehet, mert a vágási érettséget is (l. o.) igen különbözően lehet felfogni. Ebből a szempontból megkülönböztetik a következő F.-ákat:
1. Termézsetes (fizikai vagy helyesebben fiziologiai) F. Ezt azon korral vesszük egyenlőnek, amelyben a magról felujítandó szálerdők teljes magzási korukban vannak, De mivel ez a kor, ha egyszer beállt, még sokáig eltart, itt csak a F. minimumáról lehet szó. Azoknál a fanemeknél fontos, melyeket magról, természetes uton szokás felujítani. A bükknél és jegenyefenyőnél ennek legalább is 80-100 évnek, a tölgynél 100-120 évnek kell lenni, de lehet több is. A sarjerdőknél, melyek annál könnyebben felujulnak, mennél fiatalabbak, csak a F. maximumáról lehet szó, mely kemény lombfáknál a 40 évet annyival kevésbbé haladhatja meg, mert a sarjról keletkezett kemény lombfák növekedése ez időn tul igen gyenge. - 2. Technikai F. Ez a fának bizonyos műszaki célokra való alkalmazhatóságától függ. P. sövény- és gátvesszőül használt tölgysarjerdőkben, a termőhelyi jóság szerint 5-10 év; tüzifára használt lágy fasarjerdőkben 12-30 év; keményfáknál 20-40 év; fenyő szálerdőknél 90-120, tölgynél 120-150 év stb. Itt különösen a nagyban elárusítható faválasztékot kell tekintetbe venni. - 3. A legnagyobb fatermés F.-ja beáll abban a korban, mikor az erdő átlagnövedéke legnagyobb. Ha ugyanis az erdőtest területét T-vel, a forda s egyszersmind a szabályos vágáskor éveinek számát f-fel, és az e korban levő erdő egy holdján a fatömeget K-val jelöljük, akkor az évi vágástér T/f , az évenként nyert fatömeg pedig T/f K. T. a Fordával nem változik, de igen is K/f, s amely F. mellett ez a kifejezés legnagyobb, az ad évente legnagyobb fatömeget. K/f pedig nem egyéb, mint a vágáskori átlagnövedék. Ennek a fordának választása csak akkor lehetne megokolva, ha a pénzjövedelem a fatömeggel egyenes arányban állana, ha p. tisztán a tüzifatermelés volna lehetséges, s annak is választékai m3-enként egyenlő árban lennének értékesíthetők. - 4. A legnagyobb erdőjáradék F.-ja. Ennek alkalmazása mellett az erdő évi járadéka legnagyobb, de az erdő fakészletében felhalmozott tőkék értékét nem tesszük arányba a jövedelemmel. Helye van akkor, ha ez a készlet nagyobbára a mult időkből azért maradt igy felhalmozódva a jelenlegi birtokosra, mert nem volt nagyobb mértékben értékesíthető, s nagyobb tömegekben való piacravetése most is lenyomná az árakat. 5. A legnagyobb talajjáradék F.-ja, vagyis az u. n. pénzügyi F. Ez az a F., melynek alkalmazása mellett az erdőgazdaságba befektetett tőkék a legmagasabb kamatokat hajtják, más szóval, mikor az erdőgazdaság pénzügyileg legelőnyösebb. Minthogy pedig a talaj gazdasági értéke alatt az erdőértékszámításban azt a tőkét értik, amelyet megkapunk, ha a talaj erdőgazdasági használatából eredő minden jövőbeli bevételt a jelen időre kamattalanítunk (diskontálunk), s abból a hasonlóan jelenre diskontált kiadásokat kivonjuk: annálfogva az erdőtalaj gazdasági értéke egyszersmind az erdőgazdaság jövedelmezőségének is legjobb mértéke. E szerint tehát a pénzuügyi F.-nak legegyszerübb meghatározása abból áll, hogy a célszerünek ismert és az illető erdő viszonyainak megegyező feltételek mellett, de különböző F. alapul vételével a talajgazdasági értékeket külön-külön kiszámítjuk, s amely F. mellett az legnagyobbnak mutatkozik, az a pénzügyi F. A F.-nak ez elven alapuló meghatározása azonban elfogadható eredményt csak abban az esetben adna, ha az erdőgazdaság az országban már régi idő óta célszerüen és számítással üzetett volna, ha a kamatláb - mint Angolországban - egy bizonyos, nagyon alacsony ponton már nagyon régen megállapodott volna, vagy legalább aránylag jelentékeny változásokat nem mutatna, s ha végre nem lenne az országban számos nagy faeladás, melynél a faárak az erdőbe fektetett tőkékkel semmi arányban nincsenek stb. A mostani viszonyok mellett a pénzügyi fordát a számítás nálunk oly alacsonyra nyomja le, hogy a mellett a nemzetgazdaság követelményeinek az erdészet nem felelhetne meg. Különben is a kiszámítása oly megbizhatatlan alapokon nyugszik, hogy viszonyaink szerint szálerdők berendezésénél nem alkalmazható. - F. a mezőgazdaságban, l. Vetésforgó.
