Fametszet
Fametszet (xilográfia), falemez sima fölszinén akként kimetszett rajz vagy mustra, hogy a vonalak kiemelkedő éleket képeznek, amelyek festékkel bekenve és papirra vagy kelmére lenyomva, a rajz vagy mustra mását hiven visszaadják. Az ilyetén módon metszett lemezt ducnak nevezzük. Vele több lenyomatot állíthatunk elő, vagyis a rajz hasonmását tetszés szerint számos példányban sokszorosíthatjuk. A F. tehát egyike a sokszorosító eljárásnak. Eredetére nézve a vélemények eltérők. Vannak XI. sz.-beli okiratok, amelyekre a fejedelem kézi jegye, monogrammja, fába metszett bélyeggel van lenyomva. Utóbb igy nyomták a mustrákat a kelmékre, sőt a kezdő betüket is a kéziratokra. Bizonytalan ideje, hogy a kinaiak metszett faducokkal könyvet nyomtatnak. A XIII. sz.-ból maradt fönn egy feszület lenyomata, enek a formája nem fába, hanem puha fémbe volt metszve. A XIII. sz.-tól kezdve általánosan elterjedtek a metszett faducokkal nyomtatott szent képek, játszó kártyák, gyónó cédulák stb. Abban az időben a fametszés teknikája a következő volt: körte vagy szilvafa törzséből annak a tengelyével párvonalos irányban hasogatott lemez fölszinét késsel kivájták, ugy, hogy abból a rajz vonalai élesen kiállottak. Akkoriban az ábrázolt alakoknak csak is a rajzolatát állították elő a ducon és vele készített lenyomatokat vizfestékkel szinezték. E metszeteken a rajzolat vonalai széletek voltak, árnyékvonalak gyéren fordultak elő és azok is rövidek voltak és hirtelen vékonyodtak. A ducot tintaféle fekete folyadékkal, vagy enyves fekete festékkel bekenték, a megnedvesített papirlapot ráfektették és azt vászonból való labdával vagy effélével addig nyomogatták és veregették, mig a fölszinén a metszetnek éles vonalai kidomborodtak.
A legrégibb fametszeteknek, amelyeket sajtó nélkül nyomtak le, egyik ismertető jele, hogy hátsó oldalukon simítva vannak, annak dacára észrevehetők az élek kidomborodásai. E régi metszetek azonkivül barnás szinüek. A XV. sz. eleje körül a barnás festéket sötét fekete festék váltja föl. Az évszámmal megjelölt legrégibb fametszet a brüsszeli muzeumban van, 1418-ból való és Máriát ábrázolja négy szent között. 1423-ból való egy metszet Szent Kristófot ábrázolja. Ez Spencer lord könyvtárában van. A legrégibb fametszetek leginkább szentképek voltak, melyeket a templomok előtt és a vásárokon árultak. Ezeket nemsokára a bibliából és legendákból vett jelenetek sorozata követte, majd különféle világi tárgyu, sokszor tréfás ábrázolások, ujévi üdvözletek stb. A XV. sz. közepe táján a faducba a képeket magyarázó mondásokat is metszettek (duckönyvek). Ilyen ducokkal nyomták a lelki szegények, vagyis az olvasni nem tudók bibliáját (Biblia pauperum). A ducokba metszett, tehát nem mozgatható betükkel való e nyomtatás megelőzte a mozgatható betükkel való, tehát a tulajdonképeni könyvnyomtatást (1454), azonban ez utóbbinak föltalálása után is még sokáig divott. A XV. században a faducok mellett használatosak voltak a sörétesen metszett fémducok is. Az utóbbiak a faducoktól abban különböztek, hogy árnyékvonalaik sürün át voltak metszve, s a lenyomatnak fekete alapján fehér pontokat, söréteket képeznek. A sörétes metszettel lenyomott legrégibb kép 1454-ből való és Szent Bernátot ábrázolja. A sörétes metszetek fölötte ritkák és a XV. sz. utáni időben már nem fordulnak elő. A F. a XV. sz. végén és a XVI. sz.-ban érte el a művészeti fejlettség legmagasabb fokát. A korábbi F.-ek durva kimunkátságuak, sokszor esetlenek voltak; a XV. sz. végétől kezdve a metszők mindnagyobb jártasságra tettek szert, megtanulták a rajz finomabb árnyékvonalait is metszeni, s igy az alaknak megadták a domboruság, a testiség látszatát. Németországban Wolgemut, Dürer, Burgkmair és Holbein müvelték a sokszorosítás e népszerü ágát, fametszeteik a rajzoló művészet kiváló alkotásai közé tartoznak. Majd Olaszországban, a Németalföldön és Francaországban is jelentékeny mesterek keletkeztek.
A XVI. század elején találták föl a szines vagy helyesebben az árnyékos (cameien, chiaroncuro) F.-et. Ugo da Carpi 1516. a velencei szenátushoz intézett beadványában a fametszés e módjának föltalálásával dicsekszik. Kétségtelen azonban, hogy Németországban Kranach Lukács, Baldung Hans és Dürer már korábban készítettek ilyen F.-eket. Az árnyékos fametszethez több, rendesen legalább három duc használtatik. Először egy külön duccal nyomják le az ábrázolás rajzolatát. A második duccal barnás szinben nyomják a fő szint. E ducon az ábrázolás fényes helyei be vannak mélyítve, ugy hogy a lenyomaton fehér folt marad. Végül a harmadik duccal nyomják az árnyékokat. Minél több duc használtatik, annál több és finomabb a lenyomaton a fény és az árnyék közti fokozat. Önként értetik, hogy a ducokat különféle szinü festékkel is lehet lenyomni, vagyis, hogy ekként lehet szines fametszetet előállítani. Angolország a F. terén való elmaradását a XVIII. sz.-ban pótolta, tehát akkor, midőn az a többi népeknél hanyatlásnak indult. Bewich Tamás (1753-1828) adott uj lendületet a fametszésnek. Egyik ujítása volt, hogy a fát nem a törzs tengelye mentén, hanem keresztbe vágta, azután kés helyett vésővel állította elő a metszetet. Ugyanő művelte ki az árnyékos metszet egy uj faját. A duc fölszinét sürü, finom vonalakkal borította be és azután ebből metszette ki a fényt és az árnyékokat. Ámbár ez az eljárás a XVI. sz.-belihez mérten nem jelent haladást, sőt annak alatta áll, mégis általános elterjedést nyert. A XIX. sz. közepén ismét visszatértek a régi eljáráshoz, s azt a XVI. századi mesterek szemmeltartásával nagy tökélyre fejlesztették. Ujabb időben Magyarország is kiváló fametszőkkel dicsekedhetik. Köztük az első helyet Morelli Gusztáv, az iparművészeti iskolán a fametszés tanára foglalja el.
Mostanság kizárólag keresztbe vágott puszpáng (buxus-) lemezeket használnak ducul. Annak fölszinét finom krétaréteggel borítják és arra rajzolják, vagy gyakran fényképezik az ábrázolást. A kimunkáláshoz többféle formáju és nagyságu vésőt használnak. A duc minél finomabb kimunkáltságu, annál könnyebben romlik meg. Azért az eredeti ducot nem használják nyomásra, hanem azt galvanoplasztikai uton leformálják és ez utánzat szolgál lenyomatok készítésére. Ujabb időben a fotocinkografia veszélyes versenytársává lett a F.-nek.
