ledolgozás
ledolgozás: munka ellenében végzett munka, amely nem a kölcsönösség, méltányosság alapján áll, hanem aránytalan. Az egymásnak dolgozók alá-fölérendeltségi viszonyban állnak egymással, s a fölérendelt helyzetben levő helyzetéből fakadó előjogokat élvez, kizsákmányolja a másik munkáját. A ledolgozás bizonyos határig kapcsolódhat és kombinálódhat → részesmunkával, bizonyos ingatlan vagy ingó (szerszám) dolog időleges bérbeadásával is, ezek azonban csak függvényei a munka-munkáért alapviszonynak. (→ még: társasmunkák) A ledolgozás többnyire → munkacserénél jön létre, s a felek közötti viszony hosszabb időn át állandósulhat is (pl. gazdakepés viszonya ÉK-Mo.-on). A ledolgozás nagyobb jelentőségre a kapitalizmus időszakában tett szert, s a különböző paraszti rétegek között a kizsákmányolás egyik, a tőkehiányból fakadó formája lett. – Irod. Balassa Iván: A ledolgozás magyar elnevezései (Magy. Nyelvjárások, 2., 1953); Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX–XX. században (Szolnok, 1968).
Szabó László
