folklorizmus
folklorizmus: a folklórjelenségeknek a hivatásos művészetek részéről történő adaptációja; a → folklorizáció korrelatív fogalompárja. Folklór és hivatásos művészetek közt a kölcsönhatás állandó az utóbbiak egész története folyamán, bár jelentősége, intenzitása koronként, alkotókként változó. Történeti-tipológiai tekintetben két jelentős szakaszát figyelhetjük meg: a művészi termelésnek mint olyannak kibontakozásakor az archaikus folklór a kizárólagos, az egyetlen esztétikai tradíció szerepét játssza; mindenféle hivatásos művészet innen veszi kezdetét. A másik nagy szakasz polgári, majd szocialista társadalmi viszonyok közt jelentkezik, jelentős mértékben társadalmi-politikai indítékú és célzatú, ilyen meggondolásokkal a folklórhoz való tudatos visszanyúlást jelent. A folklorizmus nem képezi a → folklorisztika vizsgálati tárgyát, bár maga a jelenség fontos forráshoz juttatja a tudományt, amelyet saját feladatai megoldása érdekében nem nélkülözhet. – Irod. Ortutay Gyula: Variáns, invariáns, affinitás (Az MTA II. Oszt. Közl., 1959); Dömötör Tekla: Folklorismus in Ungarn (Zeitschrift für Volkskunde No 65., 1969); Voigt Vilmos: Vom Neofolklorismus in der Kunst (Acta Ethn., 1970); Bogatirev, P. G.: Voproszi teorii narodnovo iszkuszsztva (Moszkva, 1971).
Istvánovits Márton
