fogadalmi kép, votív kép
fogadalmi kép, votív kép: főleg → kegyképeknél, de gyakran patrónus szentek oltárainál, hálából vagy a segítség megnyerése céljából helyezik el. Mária vagy a beavatkozó szent „csodáját”, a fogadalomtevő helyzetét és az esemény pontos idejét dokumentálják. Egyes személyek és közösségek – a falu, a város, az elöljárók, testületek – egyaránt tehetnek fogadalmat képek állítására. Általában betegséggel, járványokkal (pestis), természeti csapásokkal, katasztrófákkal, balesetekkel függnek össze, amire a fogadalmi kép mindig utal. A segítségül hívott szentek mindig a kegyképen vagy templomban levő ábrázolás szokásos formájában jelennek meg. Gyakran felirat is elbeszéli az eseményt. Néha maguk a kegyképek is fogadalmi képek, pl. a sasvári Pieta (v. Pozsony m.). A fogadalmi kép a r. k.-oknál szokásos, de gör. kel.-eknél is előfordul. – Az első fogadalmi képek az 1400-as években jelentek meg Itáliában. Kialakulásuk egyrészt a magasztaló célzatú, ún. „majestas-képekkel” függ össze, melyeken a hódolók (másként donátorok) is szerepelnek; másrészt a szentek élettörténetét, csodáit ábrázoló műfajokból vezethetők le. Nagy szerepük volt a kolduló rendeknek abban, hogy közvetlen viszony alakult ki a hívők és szentek között. Kezdetben neves festők is készítettek fogadalmi képeket, virágkorukban – a 19. sz. idején – azonban már mint a népi vallásosság jellegzetes műfaját, provinciális és naiv festők képviselték. D-Itáliából terjedtek el Európa-szerte. Nápolyban, Szicíliában, de Ausztriában is szinte napjainkig élő hagyományuk van. Ausztriában a népi eredetű fogadalmi képek már a 18. sz.-ban jelentősek. Mo.-on főleg Ny-i és felvidéki fogadalmi képeket ismerünk a 18. sz. vidéki polgársága köréből. Ekkor a pestis-fogadalmi képeknek sajátos típusa alakult ki, mely szinte azonos formában található meg Pesten, Budán de Jákon is (1710-ből). Fogadalmi képek vannak még pl. Sümegen, Osliban, Máriaremetén. – Irod. Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szt. Jakab kápolna (Szombathely, 1943); Ciarocchi, A. –Mori, E.: Le tavolette votive italiane (Udine, 1959); Beitl, K.: Votivbilder (Salzburg, 1973).
Varga Zsuzsa
