burnót, tubák
burnót, tubák: finom dohánypor, melyet az orrba szippantanak és tüsszentenek tőle. A dohányzásnak ez a módja honosodott meg legkevésbé hazánkban. Amerikai indiánok már a földrész felfedezése előtt ismerték, Európában azonban csak a 18. sz.-ban támadt nagyobb divatja, elsősorban az előkelőbb körökben. Egészségvédő hatást tulajdonítottak neki. A 19. sz.-ban azonban visszaszorult és majdnem teljesen eltűnt. Nálunk mindvégig idegennek számító (németes) szokás maradt. Ritkán asszonyok is tubálkoltak. (→ még: dohány) – Irod. Takács Lajos: A dohánytermesztés Magyarországon (Bp., 1964).
Kósa László
