Mátyusföld, Mátyus földe (szlovákul Matušova)
Mátyusföld, Mátyus földe (szlovákul Matušova): a történeti Pozsony és Komárom m.-ben a → Csallóköztől É-ra, a Kis-Kárpátoktól, a → Hegyalatt-tól K-re a Vágig terjedő sík vidéki terület élő népi neve, amely a → Vízközt is magában foglalja. D-i területein a lakosság magyar, É-i sávján szlovák. A Mátyusföld magyarsága honfoglalás kori megtelepedésű. Nevét Csák Máté tartományúr itt fekvő birtokairól kapta. Területén a nyelvhatár az utóbbi évszázadokban D-i irányban elmozdult. Magyarsága egy részét érintette a II. világháborút követő kitelepítés és lakosságcsere is. A Mátyusföldön nagy kiterjedésű, évszázadok óta majorsági gazdálkodást folytató nagy uradalmak alakultak ki. Ezek ugyan korlátozták a fejlődést, azonban a kedvező értékesítési lehetőségek (Pozsony és a bortermelő városok közelsége) révén paraszti árutermelése az adott viszonyok közt élénk lehetett. Aprófalvas településhálózatában jelentékeny mezővárosok alakultak ki (Szenc, Szered, Vágsellye). Paraszti műveltsége felderítetlen. Mátyusföldet a szakirodalomban némely szerző jóval szélesebben értelmezi. Hozzászámítják a történeti Komárom és Esztergom m. Dunától É-ra eső vidékeit, amelynek nevezetes községei: Naszvad, Martos, Ógyalla, Bátorkeszi, Párkány, Kéménd. – Irod. Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (UMNGy, VIII., Bp., 1953).
Filep Antal
