korsó
korsó: I. Az ÓSz-ben több héb. szó jelöli. 1. Kad: vizet merítenek vele és a vállon viszik (Ter 24,14 kk.; 1Kir 18,34; Préd 12,6: ~ a forrásnál az élet képe). Lisztet is tartanak benne (1Kir 17,12–26). A Bír 7,16–20 kisebb ~kat tételez fel, amelyeket kézben vittek, s fáklya volt bennük. – 2. Nébel v. nebel: egyaránt vonatkozhatott a bőrből való ® tömlőre és a cserép~ra, amellyel vizet merítettek (Iz 30,14). 22,24: felakasztják; Jer 48,13 (vö. Siral 4,2): Moáb ~ját összetöri – fenyegető jövendölésében – az Úr által küldött csapat. – 3. Szappahat: ugyanúgy utalhat kisebb ~ra, amelyben vizet lehetett vinni az útra (1Kir 19,6: Illés), mint olaj tárolására szolgáló nagyobb ~ra (17,12–16). – 4. Szinszennet: ez volt az az edény, amelybe az emlékül megőrzött mannát tették (Kiv 16,33). Mérőedényül is szolgált (pl. Zak 5,6). – A szóhasználat tehát nem következetes, és a különféle kifejezéseket nem lehet a régészetileg feltárt típusokkal egyértelműen összhangba hozni. – II. A régészetileg elkülöníthető típusok: 1. A nagy ~k, amelyek olaj (1Kir 17,12: szappahat), bor v. liszt (17,12–16: kad; Zak 3,5?) tárolására szolgáltak. Ez a ~fajta a bronzkorban rendszerint fületlen, kb. 60–120 cm magas, mintegy 20–50 l űrtartalmú; az alja v. egyenes volt v. kicsúcsosodott, hogy a laza talajba benyomva szilárdan álljon. A korai vaskorban a kétfülű amforák, amelyek már a kései bronzkorban felbukkantak, kiszorították. A régebbi amforáknak fent a nyakuk aljánál volt a fülük, a későbbieknek a hasukon. A perzsa és a hellén korban karcsúbb, sőt egyenes vonalú ~kat készítettek. Négyfülű és vázaszerű, fületlen ~k is felbukkannak. – 2. Az egyfülű kannák, kancsók főleg abban különböztek a ~tól, hogy a nyakuk szélesebb és hosszabb volt. Másfelől nézve akkor kanna v. kancsó valamely edény (vö. ® palack), ha a füle a nyak felső végénél csatlakozik a szájához és a nyak aljánál van az alsó vége. – Ismeretesek fekete hikszosz kannák, Szíria É-i részéről származó, valamint ciprusi és mükénei kannák is. Még ® edény.
